Tuza Csilla és Mészáros Kálmán tanulmánya a Hadtörténelmi Közleményekben

A Hadtörténeti Közlemények legutóbbi számában megjelent Tuza Csilla (MNL Országos Levéltár) és a KárolyiKutatócsoport tagjának, Mészáros Kálmánnak (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) közös tanulmánya. "Károlyi Sándor kuruc generális Bécs alatti portyái I. 1704. március 21-22."című tanulmány rezüméjét alább közöljük:

Károlyi Sándor kuruc generális több alkalommal vezetett sikeres portyázásokat Alsó-Ausztriába, Bécs előteréig három alkalommal is eljutott. A magyar és osztrák hadtörténetírás részben feldolgozta már ezeket az akciókat, de Károlyi hadvezéri itineráriumának összeállítása közben kiderült, hogy részletes források híján ezeknek a portyázásoknak a pontos útvonalát és idejét sem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Károlyi 1704. március 21-én indított portyája például egy nappal korábban szerepel önéletírásában, s a későbbi szakirodalom rendre ezt vette át, holott magának Károlyinak II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez írt március 25-i jelentése és a bécsi források is egyértelművé teszik, hogy a diverzív hadműveletre nem nagypénteken, hanem nagyszombaton került sor. Károlyi Kismartonból (Eisenstadt) azzal a céllal indult meg Schwechatig, hogy az Ebenfurtnál állomásozó császári fővezér, Siegbert Heister marsall támadását megakadályozza. A sikeresen lebonyolított akció (Fischa, Schwechat, Zwölfaxing, Mannswörth, Himberg stb. kirablása és felégetése) azonban túl késeinek bizonyult, Heister ugyanis ugyanaznap indított támadást a kurucok Fertő melléki főhadiszállása ellen, amikor Károlyi a lovassággal Bécs alá ment. A Nezsiderre (Neusiedl am See) 22-én délután szerencsésen visszatért kuruc fővezérnek azzal kellett szembesülnie, hogy távollétében a császári fősereg Kismartonból kiszorította, majd Feketevárosnál (Purbach am Neusiedler See) utolérte és megverte a kuruc gyalogságot. A korábbi szakirodalom a feketevárosi ütközet dátumát is tévesen határozta meg, a most górcső alá vett forrásokból egyértelmű, hogy az nem március 21-én, hanem 22-én történt. Károlyi megpróbált ugyan harcot vállalni az üldöző császáriakkal, de saját csapatainak laza fegyelme és az üldözők lassúsága miatt végül a visszavonulás mellett döntött. Néhány órányi előnyét kihasználva sikeresen eljutott Pápára, ahová Heister csapatai már nem is követték. A visszavonulás közepette érdekes harcászati epizód volt Gálos (Gols) erődtemplomának ostroma, ahová a Feketevárostól elmenekült kuruc gyalogság egy része vette be magát és próbált eredménytelenül védekezni. Károlyi ügyesen végrehajtott, Bécs környékét és magát a császárvárost is rémületbe ejtő akciója tehát eredménytelennek, Heister egyidejűleg megindított ellentámadása pedig elsöprő erejűnek bizonyult, mert a helyi kuruc haderő szétoszlott, Károlyi pedig saját tiszántúli csapataival elégtelennek érezte magát a Dunántúl védelmére, ezért röviddel utóbb elhagyta az országrészt. A szakirodalom korábbi tévedéseit és pontatlanságait kiigazító közlemény függelékében két egykorú bécsi hírlap, a Wienerisches Diarium és a Der Post-tägliche Mercurius vonatkozó tudósításai olvashatóak, eredeti német nyelvű szöveggel és magyar fordításban is.

Kép forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Facebook)