ONLINE KUTATHATÓ A KÁROLYI LEVÉLTÁR ACTA RAKOCZIANA SOROZATA

Történelmi családaink levéltáraiban a misszilisek (levelezések) képezik a történettudomány egyik legjelentősebb forrásanyagát. A levelezésekből ugyanis a mindennapi élet szerteágazó tevékenységeiről, hivatali és magánügyekről, gazdasági és hadügyekről, személyes és közérdekek intézéséről kaphatunk többé-kevésbé hiteles képet. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött főúri levéltárak közül a nagykárolyi báró, majd gróf Károlyi család levéltára rendelkezik az egyik legnagyobb és leggazdagabb misszilis-gyűjteménnyel. A levélírók szerint rendezett sorozat (P 398) mellett önálló egységet alkot a szatmári békekötés körüli érdemeiért grófi címet nyert Károlyi Sándor kuruc kori iratanyaga, az Acta Rakocziana. (HU-MNL-OL-P 396-1.)

Károlyi Sándor (1669–1743) báró Szatmár vármegye főispánjaként már a 17. század végén kapcsolatba került a „bujdosók” mozgalmaival (hegyaljai felkelés, tiszaháti szervezkedések Kis Albert thökölyánus hadnagy és Esze Tamás tarpai jobbágy vezetésével), s amellett, hogy üldözte a rabló, fosztogató „szegénylegényeket”, megoldást is keresett a hatósági önkény és a súlyos adóterhek miatt törvényen kívüli életre kényszerült társadalmi csoport problémáira. 1703 tavaszán a tiszaháti felkelés hírére megyei csapatok és császári katonaság élén vonult a kurucok ellen, s június 7-én Dolhánál szétszórta a lázadókat. Ekkor Bécsbe sietett a zsákmányolt zászlókkal, részben hogy tisztázza magát a szegénylegényekkel ápolt kapcsolatai miatt támadt vádak alól, részben pedig hogy javaslatot tegyen a mozgalom lecsillapítását szolgáló intézkedésekre. Miután a császári udvarban hűvös fogadtatásra talált, s időközben a szabadságharc térnyerésével családja és birtokai kuruc kézre kerültek, 1703. október elején csatlakozott II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez. Rákóczi azonnal tábornokká nevezte ki. Több ízben állt a dunántúli, majd a tiszántúli és erdélyi kuruc csapatok élén, a szécsényi országgyűlésen pedig szenátorrá is megválasztották. Katonai téren minden előképzettség és hadi tapasztalat nélkül is tanulékony és ügyes seregvezetőnek bizonyult, kudarcaiért sem személyét terheli a felelősség, a szabadságharc végére pedig egyedül ő maradt aktív a kuruc tábornoki karból. Politikai téren magáévá tette a rendeknek az uralkodóval és az udvarral szembeni követeléseit, és 1707-ben, az ónodi országgyűlésen maga is fellépett a békepárti követelésekkel szemben. Nem csoda, ha elnyerte és mindvégig megtartotta a fejedelem bizalmát, aki 1711 elején a Lengyelországba távozott Bercsényi Miklós főgenerális helyett Károlyira bízta csapatai parancsnokságát, valamint az új császári főparancsnokkal, Pálffy Jánossal folytatandó béketárgyalások vezetését. Miután maga Rákóczi is külföldre távozott, és a katonai vereség biztos kilátása fenyegetett, Károlyi az egyetlen reális és kedvező megoldásként Pálffyval karöltve megkötötte a szatmári békét. A magyar rendiség és az uralkodóház kiegyezésével pont kerülhetett végre a jó másfél évszázados háborús időszakra. Károlyi még a katonáskodó parasztok kiváltságait is beépítette a szerződésbe. Katonai és politikai pályafutása 1711 után is töretlen maradt: 1712-ben altábornagyi rangot és grófi címet nyert, 1722-ben az 1715. évi LIX. törvénycikk által kiküldött rendszeres bizottság gazdasági és hadügyi albizottságának elnöke, 1723-ban pedig a helytartótanács tanácsosa lett.

A korszak fontos forrásaként számon tartott önéletrajzában azzal ugrotta át az 1704 és 1711 közötti éveket, hogy a „Rákóczi hadakozási alatt való dolgok folyása egész históriát foglalna önnönmagában”, melynek megírására sem ideje, sem alkalma nincs, de fiára hagy „egy nagy fejér leveles-ládát, teli levelekkel”, melyek bőven megvilágítják ennek a kilenc esztendőnek a történetét.

Károlyi azonban nem csupán megőrizte, hanem a békekötés után lajstromoztatta és (alapvetően időrend szerint) rendeztette is a szabadságharc alatt keletkezett iratait. Az Extractus Literarum címet viselő vaskos kötetbe ez időbeli levelei jelentős részének tartalmi kivonatát bejegyezték, és a lajstromozással párhuzamosan hónapok szerinti fascikulusokba rendezték az iratokat. A levelek számától függően hónaponként egy–négy, számmal és betűvel jelzett fascikulust alakítottak ki, a csomókon belül többnyire újrakezdődő sorszámozással (pl. 1704. ápr. fasc. 1. A. No. 1–30.; 1705. máj. fasc. 3. C. No. 1–78.).

A Ser. I. jelzetű misszilis-anyag, mint címe (Missiles diversorum ad Alexandrum Károlyi) is mutatja, a Károlyi Sándorhoz írott, 1703 és 1711 között keletkezett leveleket tartalmazza. Eredetileg a fejedelem levelei is itt szerepeltek, az adott hónap első fascikulusának elején, önálló számozással (pl. 1704. ápr. Fasc. 1. A. Litterae Principales, No. 1–9.), de utóbb Rákóczi leveleit kiemelték, és bekötve önálló sorozatba (Ser. II. Missiles Francisci Rákóczi ad Alexandrum Károlyi) rendezték.

A fejedelem levelei után rend szerint Bercsényi leveleit kivonatolták a lajstromozók, majd a magasabb rangú, illetve Károlyival szorosabb (rokoni) kapcsolatban álló tábornokok: Forgách Simon, Esterházy Antal, id. Barkóczy Ferenc, Palocsay György, illetve családtagok: Károlyi Sándorné Barkóczy Krisztina és özv. Barkóczy Györgyné Koháry Judit levelei következtek. (Barkóczy Ferenc Károlyiné nagybátyja, Koháry Judit Károlyiné anyja, Palocsay György pedig Károlyi unokaöccse volt.)

Maga Károlyi rend szerint sajátkezűleg írta leveleit a fejedelemhez, Bercsényi Miklóshoz és tábornok társaihoz, és ezek fogalmazványait vagy másolatait csak elvétve tartotta meg, így saját iratai között viszonylag kis számban maradt fenn tőle iratanyag, legfeljebb családtagjaihoz (vizsgált korszakunkban feleségéhez és anyósához) írott levelei alkotnak nagyobb mennyiséget. A lajstrom készítői (talán a magánlevelek iránti tapintat okából) éppen Károlyi családi leveleivel bántak nagyvonalúan. Azok tartalmát nem jegyezték be az Extractusba, sőt, gyakran nem is rögzítették egyenként, csupán összegezve említik meg, hogy pl. az 1705. jún. Fasc. 1. A. No. 32. jelzet alá a „Méltóságos Asszony” (Barkóczy Krisztina) 6 és a „Nagy Asszony” (Koháry Judit) 2 rendbeli leveleit sorolták be.

Az iratanyag további részéből az alacsonyabb rangú (Károlyi parancsnoksága alá beosztott) katonatisztek (pl. Sennyey Ferenc, Jósika Dániel, Perényi Miklós, Esze Tamás, újvárosi Szőcs János, Bóné András, Krucsay János brigadérosok és ezredesek), a hadellátást irányító szakemberek (Orosz György, Krucsay Márton és Eötvös Miklós hadbiztosok) jelentéseit, valamint a tiszántúli főkapitánysághoz tartozó vármegyék és települések vezetőinek leveleit emelhetjük ki. Ezek között is jelentősek Debrecen főbíráinak (Dobozi Istvánnak, Diószeghy Sámuelnek és Komáromi Csipkés Györgynek), valamint a Károlyi főispánsága alá tartozó Szatmár vármegye tisztségviselőinek (pl. Klobusiczky György és Kende Zsigmond alispánoknak) misszilisei.

Számos olyan levél akad, amelynek nem Károlyi volt az eredeti címzettje. Ezek zömmel egy-egy Károlyinak írt levél mellékletei voltak. Az is előfordul, hogy a lajstromozott, kivonatolt misszilisek mellékletei idővel elszakadtak a provenienciájukat meghatározó levéltől, és ezeket az Extractus Literarumba sem vezették be. Más, Károlyihoz címzett levelek esetében is előfordul, hogy kimaradtak a lajstromkönyvből. Ez a tendencia évenként egyre jellemzőbb: 1704-ben még mindössze 20, 1708-ban pedig már 1194 db irat található a lajstromozatlan (irregestrata) részben. A misszilisek mellett (részben azok mellékleteiként) más irattípusok is szép számmal akadnak az Acta Rákócziana első sorozatában. Ilyenek pl. a különböző összeírások (katonák, hadifoglyok névjegyzékei, alakulatok létszámtáblázatai), számadások, elismervények, vizsgálati jegyzőkönyvek, instrukciók stb.

Mindent összegezve megállapíthatjuk, hogy Károlyi Sándor kuruc kori misszilisei és azok mellékletei együttesen a Rákóczi-szabadságharc majd minden problémakörét felölelő, egyedülállóan gazdag forrásegyüttest alkotnak. A korszakra nézve csupán két irategyüttes, A Rákóczi-szabadságharc levéltára (Magyar Országos Levéltár, G szekció) és Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyűjteménye (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Folia Hungarica 1389.) vetekedhet az Acta Rákócziana forrásértékével. Amíg azonban az előbbi kettő részben vagy egészben gyűjteményes jellegű, addig Károlyi iratai szerves egységet alkotnak.

Az iratok jelentőségét korán felismerték a korszakkal foglalkozó történészek. Thaly Kálmán egyenesen úgy fogalmazott Károlyi Önéletírása elé írt bevezetőjében, hogy a Károlyi-levéltár 20-25 000-re tehető kuruc kori misszilis-anyagának „használata nélkül Rákóczi-korszakra vonatkozó valamirevaló munka megírása alig képzelhető”. Már Szalay László is használta az irategyüttest, maga Thaly Kálmán pedig első munkáinak egyikeként adta közre Bercsényi Miklós (1868), utóbb pedig Bottyán János (1883) leveleit. Nem sokkal utóbb (1890) Széll Farkas publikálta Bessenyey Zsigmond kuruc ezereskapitány jelentéseit Károlyihoz. Őt követte Géresi Kálmán, aki a család megbízásából a Károlyi-oklevéltár V. kötetében számos 1705–1707 közötti iratot rendezett sajtó alá (1897), és csak sajnálhatjuk, hogy az okmánytár megszakadásával a szabadságharc utolsó éveinek gazdag forrásanyaga sokáig kiaknázatlan maradt. Rákóczi fejedelemnek Károlyihoz írott leveleinek hiányzó részét (1708-1711) Lukinich Imre adta ki az Archivum Rákóczianum XII. kötetének függelékében. Balogh István a debreceni főbíró, Dobozi István Károlyihoz címzett leveleit publikálta, Bánkúti Imre pedig számos kuruc kori forrást adott közre különböző helytörténeti jellegű publikációkban, például Károlyi 1704. január--áprilisi dunántúli hadjáratára, Gyula 1705. évi ostromára vagy Kecskemét városának, illetve Pest-Pilis-Solt vármegyének teljes kuruc kori történetére vonatkozóan. Mészáros Kálmán számos kisebb adatközlés mellett az Esze Tamás kuruc brigadérosra és gyalogezredére vonatkozó iratokat, valamint Károlyi Sándor és Ebergényi László császári altábornagy 1711. évi levelezését adta közre. Seres István is több helytörténeti és életrajzi munkájában adott ki fontos dokumentumokat ebből az iratanyagból, amely Károlyi Sándor készülő itineráriumának is fontos forrásbázisát képezi. Az újabb publikációk jelentős része levéltári kiadványokban, főként a megyei levéltárak évkönyveiben, önálló köteteiben láttak napvilágot. A Magyar Országos Levéltár 2011-ben kiadta DVD-n az Acta Rakocziana sorozatban összegyűjtött iratok digitális másolatait, közel 30 000 felvételen, a szatmári békekötés 300. évfordulója alkalmából. Az iratok kutatását kereshető adatbázis is segítette.

Az egyes iratokról készült adatbázis rekordok viszonylag gyorsan kikerültek az online térbe (Adatbázisok Online), sajnos az iratok digitális másolatai nélkül. A levéltár munkatársai az utóbbi időben revízió alá vették az iratokhoz készült rekordokat és a képi állományt, melynek eredményeképpen elkészült az iratanyag véglegesített nyilvántartása, illetve a képekkel történő összekötése. Ezekkel a lépésekkel a kutatók már egy komplex, pontos információval ellátott képi állományhoz férhetnek hozzá az MNL elektronikus szakrendszerein keresztül. A képek segítségével a világ bármely pontján otthonról, a szoba kényelméből nyerhetnek betekintést a Rákóczi szabadságharc során történt, Károlyi család által rögzített eseményekbe.

Az adatbázis elérhető EZEN A LINKEN keresztül.

A képnézegető felülete az eleveltar.hu oldalon

Az adatbázisban használt könyvészeti rövidítések:

AR I/III.	II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveleskönyvei, levéltárának egykorú lajstromaival. 1703–1712. Közli: Thaly Kálmán. III. köt. (1710–1712.) Bp., 1874. (Archivum Rákóczianum. I. osztály III. köt.)
AR I/IX.	Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetreméltó iratok. 1685–1716. Közli: Thaly Kálmán. Bp., 1883. (Archivum Rákóczianum. I. osztály IX. köt.)
AR I/XII.	II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története és okirattára. Közzétette, történeti bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta: Lukinich Imre. II. köt. Függelék: II. Rákóczi Ferenc kiadatlan levelei Károlyi Sándorhoz 1708–1711. Bp., 1935. (Archivum Rákóczianum. I. osztály XII. köt.)
Balogh, Dobozi lev.	Balogh István: Dobozi István debreceni főbíró levelei gr. Károlyi Sándorhoz 1703–1709. Debrecen, 1986. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai, 14.)
Bánkúti, Abaúj-Torna I.	A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. [I. köt.] 1703–1704. Összeállította: Bánkúti Imre. Miskolc, 2004.
Bánkúti, Abaúj-Torna III.	A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. [III. köt.] 1708–1709. Összeállította: Bánkúti Imre. Miskolc, 2003.
Bánkúti, Abaúj-Torna IV.	A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. [IV. köt.] 1710–1711. Összeállította: Bánkúti Imre. Miskolc, 2005.
Bánkúti, az első dunántúli hadj. I.	Bánkúti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez. (1704. január–április.) I. rész. 1704. január 11–március 21. = Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv, 7. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1976. 51–130.
Bánkúti, az első dunántúli hadj. II.	Bánkúti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez. (1704. január–április.) II. rész. 1704. március 22–április 30. = Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv, 8. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1977. 65–122.
Bánkúti, Gyula ostroma	Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma. (Iratok 1705 május–július.) = Békési Élet, 11. (1976) 2. sz. 249–284.
Bánkúti, HK 2003.	Bánkúti Imre: Források Kassa 1710–1711. évi védelméhez. = Hadtörténelmi Közlemények, 2003. 876–932.
Bánkúti, Kecskemét I.	Iratok a Rákóczi szabadságharcból. Kecskemét város és körzete. I. köt. Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Bánkúti Imre. Kecskemét, 1992.
Bánkúti, Kecskemét II.	Iratok a Rákóczi szabadságharcból. Kecskemét város és körzete. II. köt. Az anyagot gyűjtötte, jegyzetekkel ellátta és a mutatót készítette: Bánkúti Imre. Kecskemét, 1994.
Bánkúti, Középdunántúl	Iratok a Rákóczi-szabadságharc középdunántúli eseményeihez (1704–1708). = A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 13. Történelem. Szerk. Kralovánszky Alán, Palágyi Sylvia. Veszprém, 1978. 171–181.
Bánkúti, PPS vm. I–II.	Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi-korban. Közreadja: Bánkúti Imre. Bp., 1996. I–II. köt. (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához, 2.)
Bánkúti, Rákóczi hadserege	Rákóczi hadserege 1703–1711. Válogatta és a bevezetőket írta: Bánkúti Imre. Bp., 1976.
Bánkúti, TSz 1969.	Bánkúti Imre: A németi görögök Tokajba telepítése 1705-ben. = Történelmi Szemle, 1969/3–4. 208–212.
Deák, Magyar hölgyek lev.	Magyar hölgyek levelei. 499 darab. 1515–1709. Közli: Deák Farkas. Bp., 1879. (Magyar Leveles Tár, II.)
Esze–Vizkelety, R-tan.	Esze Tamás: A Tisza-vonal védelme a kurucok ellen 1703-ban. [Függelékül]: Globitz leveleinek szövege és fordítása. Ford. Vizkelety András. = Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla, Hopp Lajos, R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1980. 597–681.
FR 6.	Kamody Miklós: A Rákóczi-szabadságharc postája. (Válogatott iratok.) Vaja, 1981. (Folia Rákócziana, 6.)
Gottreich, HK 1955/3–4.	Gottreich László: Adatok a kuruc hadsereg belső életéből. 2. Hadiszemle leírása. = Hadtörténelmi Közlemények, 1955/3–4. 424–426.
Hornyik IV.	Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. IV. köt. Kecskemét, 1866.
Károlyi lev. I–II.	Károlyi Sándor levelei feleségéhez (1704–1724). Közreadják: Csobó Péter, Fejes Judit, Kovács Ágnes et alii. Szerk., jegyzetekkel és mellékletekkel ellátta: Kovács Ágnes. Debrecen, 1994. I–II. köt.
KO V.	A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. V. köt. II. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli oklevelek és levelezések, 1703–1707. Sajtó alá rendezi: Géresi Kálmán. Bp., 1897.
Mészáros, Földváry L.	Mészáros Kálmán: Egy derék kuruc törzstiszt. Földváry László alezredes, nógrádi várkapitány. = Rákóczi állama Európában. Konferencia a szécsényi országgyűlés 300. évfordulója emlékére. 2005. szeptember 15–16–17. Szécsény. Szerk. Bagyinszki Istvánné és Balogh Zoltán. Salgótarján, 2006. [valójában 2007.!] (Discussiones Neogradienses, 9.) 150. (3.)
Mészáros, Galambos ir.	Mészáros Kálmán: Galambos Ferenc kuruc szenátor, tiszántúli vicegenerális iratai. Előmunkálatok az Archivum Rákóczianum újabb kötetéhez. = „Rákóczi urunk ... hadaival itten vagyunk.” A Szatmárnémetiben 1999 áprilisában megrendezett „Élő Rákóczi” konferencia anyagából szerk. Takács Péter. Debrecen–Nyíregyháza, 2000. 87–109.
Mészáros, Hancsok Á.	Mészáros Kálmán: Egy derék kuruc törzstiszt. Források Hancsok Ádám főstrázsamester életéhez. = Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve, 15. Szerk. Zádorné Zsoldos Mária. Szolnok, 2000. 381–407.
Mészáros, Hellebronth J.	Mészáros Kálmán: A szerb–kuruc megbékélési törekvések egyik szorgalmazója: Hellebronth János kuruc ezereskapitány. A Pécsi Egyházmegye a 17–18. században. Szerk. Fedeles Tamás – Varga Szabolcs. Pécs, 2005. (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis, I.) 52–66.
Mészáros, Pap M.	Források Pap Mihály kuruc kapitány életéhez. = Acta Beregsasiensis. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos évkönyve. I. (V. évf. 1. köt.) [Beregszász, 2006.] 54–67.
RT II.	Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Károlyi Sándorhoz. 1703–1711. A gr. Károlyi-nemzetség levéltárában levő eredetiek után közli: Thaly Kálmán. Pest, 1868. (Rákóczi Tár. Történelmi érdekű naplók, emlékiratok, levelezések... II. köt.)
Seres, HK 2003.	Seres István: Csulay Imre jelentései II. Rákóczi Ferencnek a török földre menekült erdélyi kurucokról. = Hadtörténelmi Közlemények, 2003. 847–875.
Széll, Bessenyey csal.	A nagybesenyői Bessenyey-család története. Írta és oklevéltárral ellátta: Széll Farkas. Bp., 1890.