Megjelent Tuza Csilla és Mészáros Kálmán tanulmányának második része

A Hadtörténeti Közlemények 2023. évi 3. számának hasábjain megjelent Mészáros Kálmán (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) és Tuza Csilla (MNL Országos Levéltár) Károlyi Sándor kuruc generális Bécs alatti portyái című tanulmányának második része, mely 1704. június 9-ei eseményekkel foglalkozik. A tanulmány első részéről szóló hírünk IDE KATTINTVA olvasható.

Mészáros Kálmán – Tuza Csilla

KÁROLYI SÁNDOR KURUC GENERÁLIS BÉCS ALATTI PORTYÁI II.

1704. június 9.

Károlyi Sándor kuruc generális alsó-ausztriai portyái közül kétségtelenül az 1704. június 9-ei volt a legnagyobb jelentőségű, amely nem csupán azért bírt európai hírértékkel, mert a kurucok ez alkalommal feldúlták a császári vadasparkot (Neugebäude), hanem azért is, mert az akciót tudatosan I. Lipót császár 65. születésnapjára időzítették. A Bécs környéki települések lángba borításával rendeztek, úgymond, díszkivilágítást a gálához. Maga Károlyi is azzal a gúnyos szándékkal rendezett lakomát a scwechati kapucinus kolostorban, hogy a császár születésnapját ünnepli. A történettudomány által – ha röviden is, de viszonylag pontosan – feldolgozott epizód részleteiben való elmélyülés eredményeképpen ki kell emelni, hogy az egzotikus vadállatok (oroszlán, tigris és párducok vagy gepárdok) leölése nem csupán a lázadók megtorló és erőfitogtató virtusa volt a császárváros közvetlen közelében, az uralkodó személyes vagyonában okozva kárt, hanem a korabeli magyar (kuruc) katonai viseletre jellemző kacagányok készítése szempontjából is jelentőséggel bírt. A drága állatbőrök reprezentatív jelentőségét jól mutatja, hogy az egyik párducbőr állítólag Pekry Lőrinc erdélyi kuruc tábornokhoz került, s azért vált az ottani császári főparancsnok, Rabutin marsall élcelődésének célpontjává, mert az állat sérült, félfülű volt.

Az akcióban részt vevő csapatok létszáma nehezen megválaszolható kérdés. A korábbi szakirodalom 4000 főre tette Károlyi csapatainak létszámát, maga Károlyi azonban mindössze 1070 főt említ a Rákóczi fejedelemhez benyújtott sérelmi emlékiratában („Magamnak gravamenjei”). Egy királypárti magyar főúr, Pálffy Miklós is csak 1500 főre tette a portyázók számát, pedig ő Bécsben bizonyára felnagyított rémhírekkel szembesült, a Neugebäude-ban végzett pusztítást pedig nagy gorombaságnak nevezte. A csekély létszám Károlyi hadvezéri szereplésének egy vitatott pontját, a június 13-ai koroncói csatából való elkésésének körülményeit is új megvilágításba helyezi, hiszen ezzel a késés katonai jelentősége elhanyagolhatóvá vált. A Koroncónál összecsapott császári és kuruc haderő nagyságára vonatkozó adatok ismételt áttekintése után pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy a Siegbert Heister tábornagy vezette császári erők a Markó Árpád (1885–1966) kutatásai nyomán eddig elfogadott 3600 főnél akár néhány ezerrel is többen lehettek (a 3600 főbe vélhetően nem számították bele az irreguláris horvát–rác haderőt), a Forgách Simon tábornagy parancsnoksága alatt lévő kuruc sereg létszáma pedig valószínűleg nem érte el a 18 000 főt.

Végezetül nem tartjuk indokoltnak Szalay László (1813–1864) és Markó Árpád szkepticizmusát arra vonatkozóan, hogy Károlyi a csatavesztés után a harctérre érve megfutamíthatta az ott fosztogató rácokat. A közlemény függelékében ismét a két kortárs bécsi hírlap, a Wienerisches Diarium és a Der Post-tägliche Mercurius vonatkozó tudósításai olvashatóak, eredeti német nyelvű szöveggel és magyar fordításban is.

Kép forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Facebook)