Gróf nagykárolyi Károlyi József 1768. október 7-én született Bécsben, szülei gróf Károlyi Antal (1732–1791) és báró Harruckern Jozefa (1740–1802) voltak.[1] Az apa még aznap ezekkel a szavakkal számolt be jószágigazgatójának: „Az fölséges Úr Istennek véghetetlen nagy kegyelmibül Kedves Grófném mai napon reggeli 7 és 8 óra közt maga terhétől szerencséssen megszabadulván, egy friss katona József gróffal bennünket megajándékozott.”[2] Az örömöt jól mutatják a nagykárolyi Kalazanci Szent József piarista templom alapkőletételének körülményei is, amelyre 1769. május 11-én került sor. Károlyi Antal itt elmondta, hogy a templom fogadalmi templom, amivel a rendalapító iránti háláját igyekezett kifejezni. Kalazanci Szent József közbenjárásának tulajdonította a tíz évi házasság utáni gyermekáldást, továbbá a szent iránt érzett tiszteletből kaphatta fia a keresztnevét is.[3] A család kapcsolata a piarista renddel egészen József dédapjának, Károlyi Sándornak (1668–1743) az idejéig nyúlik vissza, ő hívott ugyanis először piarista szerzeteseket Nagykárolyba.[4]

 

Neveltetése

​

Pepi gróf – ahogyan családi körben Józsefet nevezték – első tanítója Kázmér Ágoston[5] volt, akinek feladata a komolyabb iskolai oktatásra való felkészítés lehetett. Az ő halála után, 1776-ban apja konzultált Orosz Zsigmond piarista rendfőnökkel[6] az új nevelő (preafectus) személyét illetően,[7] majd végül a szintén kegyesrendi Henyey Vince Lászlót (1740–?)[8], a piaristák által működtetett váci Collegium Nobilium Theresianum Vaciense matematika professzorát választotta. A következő évben József be is iratkozott az említett váci intézménybe. Apja a nagyszombati jezsuita kollégiumba járt, így saját példája is vezérelhette, amikor a tudás megszerzése mellett a nyilvános iskoláztatás fontosságát is szem előtt tartotta és fia közösségi életbe való beilleszkedését ily módon is igyekezett elősegíteni.

Károlyi József 1777–1784 között a teljes kurzust elvégezte Vácott, három év nyelvtan, két év humaniora és két év filozófia évfolyamot.[9] Az intézmény igazgatóját Christof Migazzi bíborost atyjaként tisztelte, egyik levelében, mint „vice papa” hivatkozott rá.[10] Szorgalmáról elmondható, hogy apjának gyerekkori hozzáállásához hasonlóan[11] József gróf is törekedett minden szempontból a legjobb teljesítményt nyújtani.[12] A szigorú tananyag mellett zenét és lovaglást is tanult, 13 éves korában már saját lovat kapott apjától.[13] József nevelésében –apjáéhoz hasonlóan – különösen nagy hangsúlyt kapott az idegen nyelvek ismerete is. A családi levéltárban találhatunk tőle latin, német, francia és olasz nyelvű leveleket is.

Károlyi Antal szintén saját meggyőződését követve igyekezett összeegyeztetni fia magyarságtudatát a Habsburg-ház iránti hűséggel. Már az sem lehet véletlen, hogy magyar nevelőt választott fia mellé. Úgy látszik igyekezete gyümölcsöző volt, Henyey beszámolója szerint a kis gróf egyszer úgy nyilatkozott, hogy a váci kollégiumban tanuló idegeneknek is meg kellene tanulni magyarul, mert ők is az uralkodó kegyelméből adott kenyéren élnek.[14]

 

Utazások

​

József gróf nevelésének további sarokpontjai voltak a nyári időszakokban megtett tanulmányútjai, amelyekről több alkalommal útinaplót is vezetett. Ezekre bizonyára azért volt szükség, mert szülei és nevelője arra törekedtek, hogy József a nagykárolyi családi házon kívül, a Bécs-Pest központú birodalom tagjaként minél előbb otthonosan mozogjon bel-, és külföldön egyaránt.

Az első ilyen ismert utazásra 1780. június 6–augusztus 16. között került sor.[15] József ekkor még csak 12 éves volt, útitársai pedig édesapja, illetve nevelője, Henyey voltak. Apja meglátogatta fiát Vácott, és innen indultak Bécsbe, ahol találkoztak anyjával és anyai nagyanyjával[16]. A városnézésen kívül elkezdték őt megismertetni a helyi arisztokráciával, együtt ebédelt Esterházy Ferenc kancellárral[17], illetve részt vett egy audiencián Mária Terézia királynőnél (1740–1780) is. Bécsből Kelet-Magyarország felé mentek tovább, az utazás célja innentől a családi birtokok és azok környékének megismerése lehetett. Elsőként Derekegyházra mentek, majd bejárták Hódmezővásárhelyt, Szegedet és Gyulát. Nagyváradra is ellátogattak, majd a célállomás Nagykároly (Carei, Románia) volt, ahol József nyári pihenésként még három hetet eltöltött családi körben.

            A következő évben, 1781. szeptember 11–szeptember 27. között vett részt második útján.[18] Ekkor nevelőjén kívül egy bizonyos Abdon páter volt a kísérője. A dunántúli utazás célja a Nyugat-magyarországi arisztokráciával való ismerkedés lehetett. Pestről Várpalotára érkeztek, ahol a Zichy kastély vendégei voltak. Körmenden Batthyány Lajos[19] vezette körbe őket a kastély hatalmas kertjében, illetve meghívta őket a Batthyány család németújvári (Güssing, Ausztria) birtokára is. Rohoncon (Rechnitz, Ausztria) is voltak, majd ezek után az Esterházy birtokok látogatásába kezdtek. Jártak Kőszegen, majd Sopron érintésével Kismartonba (Eisenstadt, Ausztria) érkeztek, ahol már Esterházy hercegné[20] volt a vendéglátójuk. József már korábban is nagy élvezettel számolt be a barokk kastélyok és kertek iránti rajongásáról, Eszterházán (Fertőd) pedig egészen lenyűgözte a kastély és környéke. A visszaút során Pápán Eszterházy Károly[21] egri püspök fogadta őket, majd a pannonhalmi apátságot is megnézték. Az utazás végén Komáromon keresztül visszatértek Pestre.

A harmadik utazás már váci tanulmányainak lezárása után, 1784. június 16–augusztus 12. között történt.[22] Társai Henyey, Abdon páter és még négy kísérő voltak. Ezalkalommal Alsó-, és Felső-Magyarországot, illetve Szatmár vármegye környékét járták be. A cél itt már a szatmári főispánságra és a birtokigazgatással kapcsolatos teendők ellátására való felkészítés lehetett. Indulásuk után Vácról Gácsra (Halič, Szlovákia) mentek, ahol a Forgách család vendégei voltak. Az utazás legfontosabb állomásai a felső-magyarországi bányavárosok voltak: Selmecbánya (Banská Štiavnica, Szlovákia), Körmöcbánya (Kremnica, Szlovákia), és Besztercebánya (Banská Bystrica, Szlovákia). Colloredo József és felesége Serényi Erzsébet[23] társaságában a fiatal gróf részletes ismertetést kapott a bányászat és pénzverés technikai hátteréről, illetve Selmecbányán a bányászati akadémia professzoraival is találkozott. Késmárkon (Kežmarok, Szlovákia) Klobusiczky Antallal[24], a család barátjával és a 16 szepességi város kormányzójával találkoztak, Baldócon (Baldovce, Szlovákia) és Szepesmindszenten (Bijacovce, Szlovákia) pedig a rokon Csáky család tagjai, György, és a szepesi főispán János[25] fogadták őket. Kassán (Košice, Szlovákia) az Orczy, Csáky és Andrássy család tagjaival találkoztak. Voltak a füzérradványi Károlyi kastélyban, majd Sárospatakon keresztül Tokajba érkeztek, ahol a József a bortermelés részleteibe is betekintést nyert. Nyíregyházára, ezután Nagykárolyba érkeztek, ahonnan kis pihenő után még tettek egy nagyobb utazást Máramarossziget (Sighetu Marmației, Románia), Ungvár (Uzhhorod, Ukrajna), Salánk (Salanki, Ukrajna) környékén. Pestre való visszautazásuk során még Nagyváradra (Oradea, Románia) és Gyulára is ellátogattak.

1785 nyarától kezdve Józsefet Bécsben nevelője kíséretében egyetemi tanárok oktatták jogra és történelemre. Mária Terézia gyerekeinek tanára és a neves jogtudós, Karl Anton Martini (1726–1800), illetve a korszak másik nagyhírű jogprofesszora, Joseph von Sonnenfels (1732-1817) személyesen egyeztetettek Henyeyvel arról, hogy a fiatal gróf számára mi lehet a megfelelő oktatási stratégia a jövőben.[26] A Bécsben keltezett bizonyítványai alapján a természetjogi (jus naturae) és polgári jogi (institutiones juris civilis) képzéseket egy fiatal professzor, Franz Anton Zeiller (1751–1828)[27],a nemzetközi jogi kurzust (ius universale gentium) pedig Johann Heinrich von Heyden tartotta neki[28]. Ezenkívül Leopold Plech professzor egyetemes történelemből, Giacomo Brumati apát pedig idegennyelvek ismeretéből adott neki órákat.[29] Politikatudományból Joseph von Sonnenfels tartott neki magánelőadásokat.[30]

            Tanulmányainak vége felé részt vett még egy utazáson.[31] 1787. augusztus 20–szeptember 25. között Henyeyvel és két szolgálóval cseh, szász és morva területeket látogattak meg. Ha a korszak nemesifjúi körében népszerű Kavalierstournak[32], vagy grand tournak nem is, talán egyfajta petit tournak nevezhetjük ezt a külföldi tanulmányutat.[33] Alsó-Ausztrián keresztül indultak Prága felé. Mintegy harminc évvel korábban apja, a császári gyalogság tisztjeként ezeken a területeken harcolt a hétéves háborúban (1756–1763), József gróf ezért büszkén látogatta a csaták helyszíneit. Útba ejtették a lobositzi (Lovosice, Csehország) csatateret is, ahol 1756-ban apja súlyos sérülést szenvedett. Prágába érkezve Siskovics grófné[34] házában laktak, aki a helyi társasági életbe is bevezette őket. Drezdában (Dresden, Németország) Dillon O’Kelly gróf[35] vezette őket körbe, megtekintette a képtárat is, illetve egyetemi előadásokon is részt vett. Fontosabb állomások voltak még Lipcse (Leipzig, Németország), Alamóc (Olmütz, Németország) és Brünn (Brno, Csehország). Herrenhutban (Herrnhut, Németország) a Morva testvérek közösségének gyülekezetét is meglátogatták. Általánosságban elmondható, hogy sikeresen ötvözték a tanulás és a szórakozás lehetőségeit, felkeresték a fontosabb nevezetességeket, múzeumokat, könyvtárakat, ugyanakkor színházban, kastélyokban is jártak. Bécsbe tértek vissza, ahol találkozott szüleivel.

 

Házasság

​

Károlyi József neveltetése nagyjából 1788-ban ért véget, egy év múlva házasságot kötött gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébettel (1769–1813).[36] Házassági szerződésüket 1789. január 18-án írták alá[37], az esküvőt pedig 1789. február 8-án tartották meg. Erzsébet hozománya 30.000 forint volt.[38] A Waldstein-Wartenberg család eredetileg cseh- és morvaországból származott, 1635-ben nyertek magyar indigenátust.[39] Erzsébet szülei, gróf Waldstein-Wartenberg György Keresztély és gróf Corfiz-Ulefeld Erzsébet voltak. Fiuk, Emánuel gróf szintén magyar feleséget, választott magának Sztáray Mária-Teréz személyében. Antónia nővérük gróf Koháry Ferenchez, Vilma (Wilhelmine) nővérük pedig gróf Colloredo-Mansfeld Jeromoshoz ment feleségül. Ezen házasságok révén a Károlyiak birodalmi hercegi családokkal is rokonságba kerültek.[40] Józsefnek és Erzsébetnek összesen hét gyermeke született, akik közül hatan meg is élték a felnőttkort: Erzsébet (1791. november 15–1795. április 23.), Mária (1793. szeptember 25–1848. március 9.), István (1797. november 18–1881. június 12.), Lajos (1799. szeptember 15–1863. augusztus 28), Franciska (1800. október 19–1822. július 20.), György (1802. március 28.–1877. november 9), Jozefa (1803. november 7–1863. május 9.)[41]

 

Közéleti pályafutás

​

József gróf hamarosan megkezdhette az oktatásban megszerzett tudásának kamatoztatását is, ugyanis II. Lipót király (1790–1792) 1791-ben kinevezte királyi kamarásnak és a Magyar Királyi Helytartótanács titkárának.[42] Mária Terézia ugyan még hétéves korában megítélte neki az anyai nagyapja, báró Harruckern Ferenc halála után (1775) megüresedett Békés vármegye főispáni méltóságát,[43] azonban a vármegye tényleges vezetését a fiatal gróf helyett a főispáni adminisztrátorok látták el. Erről a tisztségről 1791-ben lemondott amikor megkapta Szatmár vármegye főispánságát. Kinevezését követően, az uralkodó báró Vécsey Miklós személyében ismét adminisztrátort állított mellé.[44] A kinevezés 1793. október 14-én került kiállításra[45], a főispáni széket Szatmár vármegye rendjeinek kérésére végül 1794-ben foglalta el. Az 1794. július 7-én tartott beiktatás (installáció) a korszak egyik nagyszabású eseményének számított.[46]

Az eseményrészleteit Henyey Vince László leveléből ismerhetjük meg, akivel József a tanulmányai befejezése után is közeli viszonyt ápolt, egyfajta tanácsadója maradt. A beiktatási ünnepségen nagy számban vett részt Szatmár vármegye tisztikara, 13 további vármegye és Erdély küldöttsége, valamint több vármegye nemessége is. A beiktatást követő ebéden: „közepén 300 személyre vala három asztal terítve ezüstre igen nagy ékességgel; a két végén lévő galérián pedig 40-40 személyre hasonló ékességgel, porczellán készülettel. A Reitschul udvarán pedig leveles szín állíttatott 250 személyre, ahol czintányérokról ebédeltek. Elszéledtek azonkívül, a kik magok alkalmatosságukkal kívántak élni, vagy más okbul ezen asztalokhoz nem jöttek és a méltóságos uraság tiszteinél hol húszan, hol harminczan s többen ebédeltek.” Ezen kívül még „Angliabéli mesterséges lovaglók” is felléptek, a 350 gyertyával kivilágított teremben pedig este 10-től reggel 4-ig tartott a táncmulatság. A megyegyűlés után másnap is tovább folytatódott az ünnepség: az ebéden 256 fő volt jelen, este pedig ismét táncmulatságot tartottak. A költségek több mint 11.360 forintot tettek ki. Ebéd után a piarista templom előtt még egy hőlégballont is bemutattak, amelyet Szablik István piarista atya készített, de sajnos a szél miatt nem sikerült levegőbe emelkednie.[47]

H. Balázs Éva történész hívta fel a figyelmet arra, hogy Károlyi József főispáni beiktatása egyben a szerveződő jakobinus mozgalom egyik találkozója is volt. A népes vendégkörben többen is voltak, akiket a pár hónappal később lelepleződött összeesküvéssel kapcsolatba hozhatunk, ugyanakkor Károlyi József személyes részvételére vagy kapcsolatára a mozgalommal nincs bizonyíték.[48]

Halála után (1803) a szatmári főispáni tisztség kikerült a Károlyi család kezéből annak ellenére, hogy mind a vármegye, mind az özvegy kérte az uralkodót, hogy nevezze ki József legidősebb fiú gyermekét, Istvánt.[49] Az uralkodó I. Ferenc magyar király (1792–1835) azonban  ekkor ismét báró Vécsey Miklóst nevezte ki főispáni helytartónak.[50]

 

Katonaság

​

Károlyi József nem csinált komolyabb katonai karriert. Apjának, nagyapjának és dédapjának a hivatása ugyanakkor néhány epizód erejéig az ő életéből sem maradhatott ki. Első dokumentált találkozása a hadsereggel 1796 decemberében történt, amikor meglátogatta Károly főherceget hadiszállásán, gróf Beckers kíséretében.[51] Egy évvel később I. Ferenc magyar király Napóleon ellenes háborúi folyamán 1797. április 8-án fegyverbe szólította a nemesi felkelést, Szatmár vármegye rendjei pedig ezredesi ranggal Károlyi Józsefet választották meg vezetőjüknek.[52] Június közepén el is indultak a szombathelyi táborba, a harcoló felek azonban október 17-én Campoformióban békét kötöttek, ami által az ő bevetésük elmaradt. Szatmárnémeti város október 26-án kelt gratuláló leveléből azt is megtudhatjuk, hogy Károlyi Józsefet Szatmár és Bihar vármegyék nemesi felkelő seregeinek dandártábornokává (brigadéros) nevezték ki.[53]

1798-ban Károlyi József testőrkapitányi kinevezésért is folyamodott. A nemesi felkelő seregben tett szolgálatára nézve remélte, hogy elég ismeretet szerzett az állás betöltéséhez. Apja katonai érdemeit és testőrkapitányi szolgálatát bár nem említette a kérelmében, de ez is szerepet játszhatott elgondolásban. Izdenczy József államtanácsos válaszában hangsúlyozta, hogy ilyen rangot senki sem kaphat, aki korábban a rendes hadseregnél nem szolgát, ezért kompromisszumként azt javasolta, hogy József állítson fel egy ezredet, aminek a király kinevezné a tulajdonosának. József végül felajánlott 10 ezer forintot a király hadi szükségleteinek megsegítésére, amiért cserébe nem kívánt ellenszolgáltatást.[54]

1800 őszén a napóleoni háborúk folyamán ismét nemesi felkelést összehívására került sor. Károlyi Józsefet a Szatmár megye mellett a Szabolcs, Máramaros, Bereg és Ugocsa vármegyei inszurgensek vezetésével is megbízták. Hadba állításuk azonban most is elmaradt, 1801-ben Lunévilleben ismét békekötésre került sor. Saját költségén 555 újoncot állított, a hadi kiadásokra 124.000 forintot küldött a hadseregnek.[55]

​

Nagykároly, Pest és Bécs

​

Nem lehet tudni, hogy Károlyi Józsefnek hogyan oszlott meg az ideje Nagykároly, Pest és Bécs között,[56] de annak ellenére, hogy tennivalói általában Pestre, vagy Bécsbe szólították, sokat tartózkodott Nagykárolyban is. Ő intézte például a nagykárolyi várkastély korszerűsítésének munkálatait is. A munkálatok 1794 tavaszára, József főispáni beiktatására teljesen befejeződtek.[57] A felújított kastély látványát Henyey páter örökítette meg a Károlyi nemzetség történetéről írott munkájában: „Ez volt azon vár, melyben te magad is laktál, méltóságos gróf, fiatalabb éveidben, azon kívül szüleid, szintúgy öregatyád, dédatyád és szépatyád, sőt más őseid is 312 éven keresztül laktak a Tiszán túli tartomány igen nagy előnyére, a Károlyi névnek pedig halhatatlan dicsőségére. Ugyanaz a vár volt ez, mely midőn az idő huzamosságának és a gyakori viszontagságos változásoknak kitéve összedűléssel fenyegetőzött, a te kiváló gondos igyekezéseddel, hihetetlen gyorsasággal, pazar költséggel nappali, sőt éjjeli munkával – megtartatván a régi vár alapjait és egy pár falat – oly kényelmes alakú palotává változott, hogy úgy magad, méltóságos gróf, ezen épület emelője, mint nagyszámú családod, valamint vendégeid most ismét biztosan és méltóságodhoz képest kényelmesen lakhatjátok.”[58]

A pesti Károlyi-palota, amit Károlyi Antal 1768-ban vásárolt meg,[59] Károlyi József korában a társasági élet fontos központjának számított, az estélyeken olykor még József nádor is tiszteletét tette. A Magyar Kurírban is olvasható az 1800. május 3-án, József nádor feleségének, Alexandra Pavlovnának a névnapja alkalmából rendezett ünnepség leírása.[60] A táncterem „különféle figurákba rakott 2000 darab égő viaszgyertyákkal volt felékesítve. A legjobb ételeknek és italoknak a nemével voltak az asztalok megrakatva, minden hivatalos vendég ehetett, ihatott eleget”.

A pesti palotában egy „házi színpad” is működött, amelyet Károlyi Antal 1775–1780 között építtetett[61] és amelynek berendezését Károlyi József 1799-ben Tótmegyerbe (Palárikovo, Szlovákia) szállíttatta át. A tótmegyeri színház József édesanyjának látogatása alkalmából épült és összesen nyolc előadást tartottak itt, az egyiket Antonio Muzzarelli, az udvari színház balettmesterének rendezésében. Az előadások címeit áttekintve kiderül, hogy többek közt a Hamlet is színpadra került, illetve egy komédiát és egy pantomimjátékot is előadtak. Sajnálatos módon a színházat 1803-ban megromlott állapota miatt le kellett bontani, berendezésének nagy részét pedig előbb Pestre szállították, majd a báró Wesselényi Miklós irányítása alatt Debrecenben működő társulatnak, 1817-ben pedig a nagyváradi Magyar Játékszín Társaságnak adományozták. A kellékek kisebb része viszont Tótmegyeren maradt, ahol a kastély egyik termében még alkalomadtán használhatták őket.[62] A debreceni városi levéltárban fennmaradt egykorú jegyzék szerint a hozzájuk került felszerelés a következő tételekből állt: „I. Decoratiók” (375 db.) „II. Köntösök” (320 db.). „III. Bibliotheca” (71 db. német színmű). „IV. Machinéria” (78 db. - többek között 28 szekér az oldalkulisszák húzására, 5 henger, 12 gerenda, kerekek, gyaloghintók, láncok stb.).[63]

Károlyi Józsefre minden bizonnyal édesanyja színházpártoló felfogása gyakorolt nagy hatást. A Harruckern család wiedeni nyaralókastélyában működő kerti színházban az 1790-es években a bécsi arisztokrácián és a rokon családok tagjain kívül főhercegek is tiszteletüket tették, illetve egy alkalommal, 1794. márciusában Habsburg-Lotaringiai Mária Krisztina főhercegnő (1742–1798) és férje Albert szász-tescheni herceg (1738–1822) is megtekintett itt egy operát. Az eseményeken az udvari színház által is szerződtetett neves énekesek és táncosok mutattak be előadásokat, köztük a korábban említett Muzzarelli, illetve Vincenzo Maffoli tenor és zenei vezető.[64]

Fontos kiemelni, hogy felmenői körében talán ő volt az első, aki már kisgyermekkorától kezdve teljes mértékben otthonosan mozgott Bécsben. Apja halála után (1791) már feltehetően huzamosan Bécsben lakott, ahol anyja révén háztulajdonnal is bírt, a Kärntner Strasse-i Harruckern házat ugyanis ő örökölte. Itt, Bécsben született meg 1791 és 1803 között hét gyermeke is.[65]

 

Halála

​

Tragikusan korán, életének 35. évében halt meg 1803. április 4-én. Holttestét május 23-án helyezték el  a család kaplonyi sírboltjában.[66] Az esetről a Magyar Kurir másnap így számolt be: „Bécs. Méltóságos Nagy Károlyi gróf Károlyt József császári-királyi kamarás úr őnagysága, tekintetes Szatmár vármegyének főispánja tegnap délelőtt tizenegy óra tájban, három napig tartó betegsége után, meghalálozott.”[67] Halottas beszédében ez olvasható: „Midőn így buzgóskodik Bécsben a múlt hónapban véletlenül egy első tekintetre nem veszedelmes, magát hidegborzadásokkal és forrósággal jelentő betegség őtet környül veszi. Összehívatnak az orvosok, nyavalyáját vizsgálják, tanácskoznak, s egyenlő értelemmel úgy találják, hogy utolsó veszedelme közelget.”[68] A korai és gyors haláleset okát illetően több forrás utal arra, hogy egy párbajban szerzett seb volt, ami néhány nap alatt a halálát okozta. Kazinczy Ferenc például tömören ezt jegyezte fel 1803. április 4-én naplójában: „Gróf Károlyi József sebet kapván duellumában egy asszony miatt, meghal Bécsben”.[69] Az esetet legkörültekintőbben Buda Attila irodalomtörténész járta körül, aki ezen kívül más forrásokkal is alátámasztotta ezt az állítást.[70]

Végrendeletében feleségét arra kérte, hogy gyermekeit magyar szellemben nevelje.[71] Az özvegy ennek eleget téve 1808-ban Magyarországra költöztette az addig jórészt Bécsben élő családot, illetve ezzel összhangban megvette meg a Pesthez közeli fóti uradalmat is.[72]

​

(Az életrajzot Vass Csaba Géza készítette Laczlavik György vezetésével.)

​

Publikálás dátuma: 2024. szeptember. 27.

 

[1] Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével. Budapest (1913). (továbbiakban: Éble, 1913). II. leszármazási tábla.

[2] HU-MNL-OL-P 395-I.-I.-18-b. Károlyi Antal levele jószágigazgatójához, Sváby Kristófhoz. Bécs, 1768. október 7.

[3] Bara Júlia: Adatok a nagykárolyi Kalazanci Szent József piarista templom építéstörténetéhez. In: Forgó András (szerk.): A piarista rend Magyarországon (Budapest) 2007. 626–640. 628–629.

[4] Uo. 627.

[5] HU-MNL-OL-P 398-37840. Kázmér Ágoston levele Károlyi Antalhoz. Bécs, 1775. május 9.; HU-MNL-OL-P 398-37841. Kázmér Ágoston levele Károlyi Antalhoz és Károlyi Antalné Harruckern Jozefához. Pest, sd. (március 19.); Olga Khavanova: Born or brought up a Hungarian aristocrat? Count Antal Károlyi educates his son József. In: Gabriele Haug-Moritz, Hans Peter Hye und Marlies Raffler (hrsg.): Adel im "langen" 18. Jahrhundert (Bécs) 2009. 73–88. 78.

[6] Orosz Zsigmond. In: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 9. kötet. Budapest (1903). 1400.

[7] HU-MNL-OL-P 398-54150. Orosz Zsigmond levele Károlyi Antalné Harruckern Jozefához. Privicz (Privigye), 1776. június 22.

[8] Henyey Vincze László. In: Szinnyei József i. m. 4. kötet. Budapest (1896). 727–728.

[9] Olga Khavanova i. m. 81.

[10] „der Cardinal ist zwar mein wice Papa”. HU-MNL-OL-P 398-35043. Károlyi József levele Károlyi Antalhoz. Vác, 1777. november 17.

[11] „magamat úgy fogom atyai intése szerint viselni, hogy mind isteni szolgálatban, mind pedig tudományban méltóságos contentumára kegyes atyámnak lehessek, másoknak is jó erkölcsökben tükre és példája" HU-MNL-OL-P 398-32702. Károlyi Antal levele apjához, Károlyi Ferenchez. Pozsony, 1741. március 26.

[12] „ugynazértis köteles vagyok minden jóban úgy igyekezni, hogy M[éltóságos] Uram Atyámnak valóságos örömet és vigasztalást szerezhessek.” HU-MNL-OL-P 398-35077. Károlyi József levele Károlyi Antalhoz. Vác, 1783. május 26.

[13] HU-MNL-OL-P 398-35064. Károlyi József levele Károlyi Antalhoz. Vác, 1781. július 29.

[14] „Comitellus noster exclamavit: quia hungaricum panem comedit ex gratia Mariae Theresiae”. HU-MNL-OL-P 398-26935. Henyey Vince László levele Károlyi Antalhoz. Vác, 1778. január 22.

[15] HU-MNL-OL-P 1505-1.-a-(484–489.) Utazásomnak leírása, mellyet végrevittem 1780-dik esztendőben 6. júniustól fogva 12 esztendős koromba M. Édes Uram Atyámmal és Henyei P. Praefectusommal 16. Augustusig.

[16] Dirling Mária Antónia (1717–1790). Éble Gábor: a Harruckern és a Károlyi család. Budapest 1895. (továbbiakban: Éble, 1895). 71.

[17] Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 4. kötet (1858). 90.

[18] HU-MNL-OL-P 1505-1.-a-(490–498.) Reiß Beschreibung von mir Joseph Graf von Károlyi in 13. Jahr meines Alters von 11. Sept. bis 27 Sept. 1781. Meiner liebsten Mama Gewidmet.

[19] Feltehetően Batthyány II. Lajos herceg (1753–1806). Nagy Iván i. m. 1. kötet (1857). 246.

[20] Esterházy III. (Fényes) Miklós felesége, Maria Elisabeth Ungnad von Weissenwolff. Nagy Iván i. m. 4. kötet (1858). 87.

[21] Esterházy Károly. In: Szinnyei József i. m. 2. kötet. Budapest (1893). 1452.

[22] HU-MNL-OL-P 1505-1.-a-(499–521.) Reise Beschreibung, welche ich in Begleitung des Herre P. Abdon Kreitzer von denen Barmherzigen Brüdern Vicari von den Residenz zu Waitzen, und dem Hochwürdigen P. Henyei aus denen frommen Schülen meinen Präfeckten, einen Koch, mit Namen Johan Bezaki zwenen Bedienten Báthori, und Fedák, dem 16. Juni 1784 von Waitzen angetretten habe.; Az utazásra Henyey beszámolója alapján utal: Olga Khavanova i. m. 84–85.

[23] Nagy Iván i. m. 3. kötet (1858). 44.; Olga Khavanova i. m. 85.

[24] Nagy Iván i. m. 6. kötet (1860). 280.

[25] Károlyi József nagyanyjának, Csáky Krisztinának az unokatestvérei. Nagy Iván i. m. 3. kötet (1858). 91.

[26] Olga Khavanova i. m. 85.

[27] HU-MNL-OL-P 1505-1.-c-1225. Franz Zeiller által kiállított bizonyítvány szerintKárolyi József a természetjogi kurzus első osztályán kiválóan vizsgázott („ordentlichen Prüfung aus dem Naturrecht so vortre[f]fliche…”). Bécs, 1786. április 6.; HU-MNL-OL-P 1505-1.-c-1227. A bizonyítvány szerintKárolyi József a polgári és büntetőjogi kurzus első osztályán kiválóan vizsgázott („ordentlichen Prüfung aus dem bürgerlichen und peinlichen Rechte so vortre[f]fliche …”). Bécs, 1787. július 1.

[28] HU-MNL-OL-P 1505-1.-c-1226. Johann Heinrich von Heyden bizonyítványa arról, hogy Károlyi József az állam- és nemzetközi jogi kurzus első osztályán kiválóan vizsgázott („Schlußprüfung aus dem allgemeinen Staats- und Völkerrecht…”). Bécs, 1786. július (Heumonat) 29.

[29] HU-MNL-OL-P 398-27041. Henyey Vince László levele Károlyi Antalhoz. Bécs, 1785. július 27.; HU-MNL-OL-P 398-27038. Henyey Vince László levele Károlyi Antalhoz. Bécs, 1785. július 17.; HU-MNL-OL-P 398-27045. Henyey Vince László levele Károlyi Antalhoz. Bécs, 1785. augusztus 10.; HU-MNL-OL-P 398-35095. Károlyi József levele Károlyi Antalhoz. Bécs, 1785. július 18.; Olga Khavanova i. m. 85–86.

[30] HU-MNL-OL-P 1505-1.-c-1227. Sonnenfels igazolja, hogy Károlyi József magánelőadásokon vett részt nála politikatudományból („hat über die politischen Wissenschaften Privat vorlesungen gehört…”) és az első osztály vizsgáját teljesítette („vorgenommenen ordentlichen Prüfungen von seinem gemachten fortgange vorzügliche Beweise der ersten Klasse gegeben…”). Bécs, 1788. április 21.

[31] HU-MNL-OL- P 1503-1.-164. Tagebuch meiner im Jahre 1787 nach Böhmen, und Sachsen unternommen Reise.

[32] Ugry Bálint: Erdődy Ádám Kavalierstourja. A nemesi ifjak gavallérkörútjai mint átmeneti rítusok. In: Kökényesi Zsolt (szerk.): Nemesi oktatás és elitképzés a kora újkori Magyar Királyságban. Budapest (2022) 182–206.

[33] Olga Khavanova i. m. 87.

[34] Siskovics Józsefné Harruckern Mária Borbála. Éble, 1895. 68.

[35] Olga Khavanova i. m. 87.

[36] Gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébet (1709. október 28–Pest, 1813. január 3.). Halála után a fóti sírboltba temették el, a szívét pedig 1827-ben egy ezüst edényben férje koporsója mellé helyezték Kaplonyban. Károlyi József halála után újból férjhez ment buzini gróf Keglevits Ágostonhoz. Éble, 1913. II. leszármazási tábla.

[37] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-60. Károlyi József és Waldstein Erzsébet házassági szerződése. Bécs, 1789. január 18.

[38] HU-MNL-OL-P 395-I.-I.-19/b. Gróf Károlyi Józsefné született Waldstein-Wartenberg Erzsébet grófnő házasságlevele, esküvő első férjévek Gr. Károlyi Józseffel. Bécs, 1890. szeptember 18.

[39] Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020). 224–225.

[40] Éble Gábor: A gróf Károlyi család vérrokonsága herczegi nemzetségekkel. (Egy leszármazási táblával). Turul 23 (1905) 133–135.

[41] Éble, 1913. II. leszármazási tábla.

[42] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-65. Bécs, 1791. november 14.

[43] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-19. Mária Terézia levele Károlyi Antalhoz. Bécs, 1776. január 7.; Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. Gyula (2002) 49.

[44] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a.-68. Értesítés Károlyi József részére, hogy Őfelsége kinevezte ugyan szatmári főispánnak, de adminisztrátornak kinevezte mellé Vécsey Miklóst. Bécs, 1791. október 13.

[45] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a.-70. I. Ferenc magyar király Károlyi Józsefet Szatmár vármegye főispánjává nevezi ki. Bécs, 1793. október 14.

[46] Éble, 1913. 54–61.; Fazekas Rózsa: A Károlyi család a nyíregyházi örökváltság idején. In: Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. Nyíregyháza (2006). 137–148. (továbbiakban: Fazekas, 2006.). 137.

[47] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a.-70a. Károlyi József szatmári főipáni székébe való beiktatással kapcsolatos iratok (p. 238–241.) Henyey Vince László levele Harruckern Jozefához (özv. Károlyi Antalné), Nagykároly, 1794. július 9.

[48] H. Balázs Éva: Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus (1763–1795). Budapest (1967). 205–211.

[49] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a.-86. Szatmár vármegye megküldi Károlyi Józsefnének azon felterjesztését (másolatban), amelyben kérik az uralkodót, hogy Károlyi Istvánt nevezze ki Szatmári főispánnak. Nagykároly, 1803. április 18.; HU-MNL-OL-P 392-I.-9a.-87. Károlyi Józsefné folyamodványa, hogy a király nevezze ki legidősebb fiát Károlyi István szatmári főispánná. Bécs, 1803. április 28; HU-MNL-OL-P 392-I.-9a.-88. Károlyi Józsefné levele Szatmár vármegyéhez, melyben megköszöni, hogy fia érdekében folyamodtak a királyhoz. Bécs, 1803. május 7.

[50] Feltehetően az volt a szándék, hogy a Károlyi gyerekek nagykorúságát követően ismét közülük kerüljön majd ki a főispán, de Bécs szemében a Károlyi birtokok 1827-es felosztását követően Nagykárolyt és környék birtokait öröklő Károlyi György haladó nézetei miatt erre nem volt alkalmas, ezért Vécsey helytartó halála után 1829-től annak fia, ifj. Vécsey Miklós viselte az adminisztrátori tisztséget, majd 1832–1848 között a főispánságot. Ld.: Zsoldos Ildikó: A Vécseyek Szatmárban. Erdélyi Múzeum 79 (2017) 130–141. 130–131.

[51] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-82. Károlyi József menlevele (salvus conductus) a Haditanácstól, hogy gr. Beckers kíséretében, mint az ország rendeinek követe Károly főhercegnek, a birodalmi hadsereg fővezérének a hadiszállására mehessen. Bécs, 1796. december 15.

[52] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-84. Szatmár vármegye rendjeinek bizonyítványa, hogy ők a fölkelő nemes seregükhöz ezredesi ranggal fővezérré Károlyi Józsefet választották meg, és utasították, hogy ha a nemes seregnek az országból kivezetése iránt felszólítást kapna, azt sebes postával a tudassa a vármegyével és addig a sereggel az ország határán belül maradjon. Nagykároly, 1797. július 10.

[53] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-84. „Tudtunkra érkezvén, hogy Nagyságodat felséges urunk nemes Szathmár és Bihar vármegyékből felkelt nemes seregek brigadérosává nevezni méltóztatta…” Szatmárnémeti város főbírája, polgármestere és tanácsának levele Károlyi Józsefhez. Szatmárnémeti, 1797. október 26.

[54] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-85. Izdenczy József válaszlevele és annak mellékletei. 1798. augusztus 8.–1799. április 2.

[55] Fazekas, 2006. 138–139.

[56] Fazekas Rózsa: A nagykárolyi kastély enteriőrje egy 1846. évi inventárium tükrében. Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008). 204.

[57] Éble Gábor: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája. Eredeti kútfők nyomán. Budapest (1897). (továbbiakban: Éble, 1897). 41.

[58] A kéziratban fennmaradt munkát idézi: Éble, 1897. 36–37.

[59] Éble, 1897. 61.

[60] Magyar Kurír 14. évf. 38. sz. 592. https://epa.oszk.hu/04400/04469/01280/pdf/EPA04469_magyar_kurir_1800_01_038.pdf (utolsó letöltés: 2024. szeptember 25.)

[61] Velladics Márta: Üzlet vagy szórakozás?: Károlyi Antalné Harruckern Jozefa bécsi színháza. In: Gulyás, Borbála; Mikó, Árpád; Ugry, Bálint (szerk.): Reneszánsz és barokk Magyarországon Művészettörténeti tanulmányok Galavics Géza tiszteletére I-II. Budapest (2021) 239–248. 240.

[62] Bara Júlia: A tótmegyeri Károlyi-kastély építéstörténetének korai szakaszai. Ars Hungarica 47 (2021) 109–124. 122–123.

[63] HU-MNL-HBML-IV..1012.a. 1805. évi számadások.

[64] Velladics Márta i. m. 239–246.

[65] Gróf Károlyi László: A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. II. Budapest (1911) 62–63.

[66] HU-MNL-OL-P 395-I.-I.-18.-e. Gróf Károlyi József halott levele, amely megállapítja, hogy április 4-én halt meg. Bécs, 1821. április 7.; Éble, 1913. II. leszármazási tábla.

[67] Magyar Kurir 17. évf. 27. sz. (1803. április 5) 418. https://epa.oszk.hu/04400/04469/01578/pdf/EPA04469_magyar_kurir_1803_01_027.pdf (utolsó letöltés: 2024. szeptember 25.)

[68] Halottas beszéd, mellyet azon alkalmatossággal, midőn néhai méltóságos nagy károlyi gróf Károlyi József Ur ő nagysága (Pl. Tit.) nemes Szathmár vármegyei Kaplony nevezetű helységben Szent Ferentz' szerzetének ottan lévő templomában mint ezen méltóságos familiának temető helyében MDCCCIII-dik esztendőben Pünkösd Havának 23-dik Napján gyászos egyházi szertartással eltemettetett utánna való napon mondott Klobusitzky Péter a' kalotsai érseki káptalanban lector és kanonok, 's méltóságos gróf Kollonits László kalotsai érsek ő excellentziájának házi kanonokja. Bécs (1803) 26.

[69] Kazinczy Ferenc: Az én életem. Budapest (1987) 263.

[70] Buda Attila: Gróf Károlyi István élete. Újpest, 1997. 75–76.; Fazekas, 2006. 142.

[71] HU-MNL-OL-P 392-II.-97.-96. Károlyi József végrendelete Bécs, 1803. április 3.

[72] Fazekas, 2006. 144.; Gróf Károlyi László i. m. 66.