Gyerekkor

​

Gróf nagykárolyi Károlyi Ferenc szülei br. (1712-től gróf) Károlyi Sándor (1669–1743) és szalai gr. Barkóczy Krisztina (1671–1724) voltak. Első gyermekük, a családi levelezésben általában „szegény Laci” néven emlegetett László volt (1689–1710), akit I. Lipót magyar király (1657–1705) már 13 éves korában kinevezett Szatmár vármegye örökös főispánjának apja lemondása, vagy halála esetére.[1] Ő azonban ideggyengeségben szenvedett, majd az 1710-es pestisjárvány annyira legyengítette a szervezetét, hogy ugyanabban az évben meghalt. A második gyermekük Klára (1697–1749) volt, majd 1703-ban két gyermekük született: Borbála és Mihály, ők azonban nem érték meg a felnőtt kort.[2]

Ferenc 1705. június 20-án a család olcsvai kastélyában született. Az eseményről Barkóczy Krisztina így tájékoztatta férjét: „Valóban, keserves kínjaim után, de Isten ugyan minden veszedelmes állapotom nélkül megadta az gyermeket. [...] Nagy kuruc, jó testtel termet Ferenc fia van Kegyelmednek.”[3] Károlyi Sándor ekkor már a Rákóczi-szabadságharc aktív résztvevőjeként sokat tartózkodott távol családjától, így azt sem tudjuk pontosan mikor láthatta először „Ferust”. Nevelésével ugyan megbízták Szuhányi Márton helytartótanácsost[4], illetve Orbán olcsvai papot, de a korai időszakban Ferencet és Klárát leginkább anyjuk, illetve nagyanyjuk nevelte.[5] Sándor 1711 után aztán igyekezett kezébe venni fia nevelését és elhatározta, hogy méltó utódot farag belőle. Ennek érdekében magával vitte a pozsonyi országgyűlésre 1712-ben, hogy így is szoktassa a királyi udvar közelségéhez, és a közügyekben való részvétel fontosságához.[6]

 

Tanulmányok Nagyszombatban

​

Sándor úgy látta, hogy fia a nagyszombati jezsuita kollégiumban tehetne szert a legszínvonalasabb tudásra. Sándor egyébként az intézmény rektorával, Topolicsányi Lőrinccel korábban is jó viszonyban állt. Ferenc az 1715/1716-os tanévben meg is kezdhette tanulmányait. Előtte azonban még egy másik örömteli eseményben is része volt a Károlyi családnak, Sándor egy audiencián bemutatta családját Pozsonyban III. Károly magyar királynak (1711–1740). Tanulmányai alatt Ferenc nevelője (praefectus) kezdetben Szuhányi Márton, praeceptora: Szathmáry Sámuel (a Károlyiak költségén hatodik osztályos tanuló) voltak, melléjük pedig egy Peti nevű inasfiút rendelt az apja.[7]

Nagyszombatban többek között a Splényi, Koháry, Haller, Bornemissza, Forgách, Csáky, Pálffy családokból is akadtak diáktársai. Nemsokára Szuhányit Márton helyett németül beszélő nevelőt igyekeztek mellé adni. Sándor, aki belátta, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni a német nyelv tanulására és igyekezett fiát már erre nevelni. Új nevelője: Kaposváry Mátyás lett, majd 1719-től Gányi Ferenc, aki zenére, táncra és etikettre is tanította. Elsőéves korában bentlakó volt, majd öt évig egy nagyszombati középnemes családnál, Bíróéknál lakott nevelőjével és segédjével.[8] Ferenc végül hat évfolyamot végzett el a kollégiumban.[9]

 

Főispáni beiktatás

​

Amikor befejezte a 6. (rhetorica) osztályt, részt vett a Gradualis könyv munkájában, amelyet mindig a hatodikosok csináltak a felsőbb évfolyamoknak. A könyv második oldalán már, mint Szatmár vármegye főispánjaként említik (Supremus Comes Comitatus Szatmariensis). László halála (1710) után ugyanis Sándor igyekezett Ferenc számára is kérvényezni a tisztséget, amit végül 1721. július 24-én kapott meg a királytól Lászlóhoz hasonlóan ő is apja halála, vagy lemondása esetére.[10] Főispáni beiktatására 1722. február 5-én került sor Szatmár vármegye közgyűlésén, majd apjával tartott az 1722-es pozsonyi országgyűlésre. Sándornak itt a pragmatica sanctio[11] elfogadása érdekében tett közvetítő szerepét az udvar az egyik zászlósúri (regni baronatus) címmel igyekezett meghálálni, ő azonban kitért az ajánlat elől, és inkább egy nyolcpontos kérelmet terjesztett be, amiben többen között Ferenc főispánsága örökletes jogának biztosítását, illetve a király költségén egy lovasezred felállítását is igényelte. Kérelmeinek nagy része rögtön elismerésre is került, a lovasezred felállítása pedig, ha nem is azonnal és olyan módon ahogy Sándor szerette volna, végül 1734-ben teljesült.[12]

 

A tanulmányok folytatása Nagykárolyban
 

Az országgyűlés után Ferenc visszatért Nagykárolyba. Szülei úgy látták, hogy az iskolapad elhagyása és a pozsonyi élet kizökkentette, szórakozottá tette: „Ferussal nem tudom mit tegyünk, szívem, mert annak se írás, se olvasás úgy látom nem kell”.[13] Nemsokára ezért otthon, Nagykárolyban folytatta bölcsészettudományi tanulmányait Tagányi Béla piarista rendtag felügyelete mellett, aki igyekezett más környékbeli diákokat is bevonni a képzésbe. Először két vármegyei tanulót sikerült megnyernie a Kajdácsi és Ilosvay családokból, majd később nagyszombati növendékek is csatlakoztak a tanfolyamba (Eötvös, Csató, Pogány, Irinyi gyerekek). Logikát és etikát tanultak, mindeközben pedig Tagányi nagy hangsúlyt fektetett az önálló gondolkodás fejlesztésére is. Ferenc azonban hamarosan kénytelen volt végleg befejezni tanulmányait és szembesülni a hétköznapi élet adta kihívásokkal, miután anyja 1724-ben meghalt, apja pedig közügyekben való elfoglaltságai miatt keveset tartózkodott otthon. Rá hárultak tehát a birtokigazgatási feladatok, apja ráadásul utasította, hogy járjon be a vármegyegyűlésekre is, ahonnan folyamatos jelentéseket várt tőle.[14]

 

Házasság

​

Ferenc 1725-ben elkísérte apját Pozsonyba és Bécsbe. Feltehetően ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, keresszegi gr. Csáky Krisztinával (1706–1736. február 28.), gr. Csáky Mihály emigrált kuruc tábornok lányával, aki testvérével Konstanciával, és anyjukkal, br. Klobusiczky Évával lakott Bécsben egy zárdában. A Csáky-birtokokat a kincstár elkobozta, így Mihály testvére, gr. Csáky Imre kalocsai érsek, bíboros igyekezett gondoskodni a családról. 1725-ben hagyhatták el Bécset és ekkor, Pozsonyban találkozhatott először Krisztina és Ferenc. Megismerkedésük után regénybe illő történések vették kezdetét, Krisztinának ugyanis nemsokára vissza kellett térnie Bécsbe, így egy ideig csak levél útján érintkezhettek egymással. A levelezés alapján úgy tűnik, hogy Badda Gábor csempészte Ferenc leveleit a zárdába, majd egy Kodi Rozália nevű nő juttatta el azokat Krisztinához. Leveleit olykor R. K. monogrammal írta alá, Károlyi Ferencet pedig László uramnak szólította.[15]

Házassági szándékuk igen hamar nyilvánvalóvá vált, ehhez sikerült megnyerniük Csáky bíboros beleegyezését, Ferenc pedig megpróbálta rokonát gr. Koháry István országbírót is az ügy mellé állítani. Krisztina és Ferenc levelezésében a bíborost „piros hajnalnak”, míg Koháryt „napnyugatnak” említették. Károlyi Sándor is hamar értesült a szándékról, és beleegyezését adva fia választásába elkezdődtek a házasság előkészületei[16]. Az esküvőt 1726. augusztus 25-re tűzték ki, előtte Csáky bíborosnak sikerült kieszközölnie az amnesztiát a családnak, Csákyné pedig megkapta a kluknói (Szepesség) jószágot. A házasságot is Kluknón tartották, az esküvőre menő vőlegényi kíséretet Sándor külön megszervezte, az 38 személyt, és 58 lovat számolt. Szeptember 4–8. között Nagykárolyban további négy napos lakodalmat tartottak. Sándor 1727-ben átadta nekik az olcsvai kastélyt és uradalmat, hogy önálló gazdálkodást folytassanak, ezen felül 21 pontban összefoglalta fiának intelmeit. Felhívta figyelmét többek között az istenfélő életmódra, nővére iránti szeretetre és megbecsülésre, illetve a szerény életmódra.[17]

A korban rendhagyónak tekinthető[u1] , valódi szerelmi házasságuk volt. Ferenc intézte az uradalmak gazdaságát, helyettesítette apját a vármegyegyűlésen és az úri széken, kastélyában pedig több összejövetelt, vadászatot tartott sok vendéggel. Nyolc gyermekük született: Sándor (szül.: 1727, pár hónapos korában meghalt), Anna (1729–1767, 1750-tól gr. Szapáry Pál felesége), Éva (1730–1799, 1756-tól gr. Starhemberg József felesége), Mihály (szül.: 1731, pár hónapos korában meghalt), Boriska és Antal (ikrek, Boriska pár nap múlva meghalt, Antal: 1732–1791, br. Harruckern Jozefa férje 1757-től), József (szül.: 1734, pár napos korában meghalt), Boriska-Klára (szül.: 1735, pár hónapos korában meghalt).[18]

 

A Károlyi huszárezred

​

Ferenc boldog házaséletét hamarosan az európai nagyhatalmak háborúi szakították meg, ettől kezdve teendői sokszor hadba szólították. A lengyel örökösödési háború (1733–1738)[19] kitörése után 1733 októberében a francia király Szardíniával és Spanyolországgal szövetségben hadat üzent III. Károly birodalmának. A készülődés már a hadüzenet előtt elkezdődött, az udvar pedig több új ezred felállítását is elhatározta. Emlékeztek még Sándor 1722-es ajánlatára és felkérték, hogy saját pénzén szervezzen meg egy gyalogezredet. Sándornak először nem tetszett az ajánlat, mivel az igencsak megterhelte volna az amúgy is hitelekben dúskáló családi kasszát, fia azonban biztosította róla, hogy neki nem lenne ellenére a katonaság, de szolgálatát csak huszárezredben tudta elképzelni. Sándor a beleegyezését ezek után két feltételhez kötötte: egyrészről, ha gyalogezred helyett egy huszárezredet állíthat, másrészt pedig, ha biztosítják az ezredben szolgáló fiának a megfelelő katonai rangot. Miután a Haditanács ezeket elfogadta, Sándor 1734-ben 67.000 rénes forint kölcsönből megszervezte a Károlyi-huszárezredet (később 1798-tól 6. számú császári huszárezred[20]).[21]

Nem titkolt módon az alapítás célja részben Ferenc katonai karrierjének beindítása volt. Az 1734. január 13-án kelt Capitulatio[22] alapján Sándor vállalta, hogy tíz századdal felállít egy huszárezredet, amit fia két év múlva megkaphat, a betanulás idejére pedig önkéntesként egy tapasztalt tábornok mellé adja. Ferencnek az utolsó pont, a fizetés nélküli önkéntes szolgálat azonban nagyon nem tetszett, végül Sándor – arra hivatkozva, hogy ő már öreg és nem tud németül – kérvényezte fia ezredesi kinevezését, amit 1734. április 13-án meg is kapott[23]. Az Udvari Haditanács viszont ennek ellenére még nem bízott a tapasztalatlan Ferencben és inkább bodorfalvi br. Baranyay János alezredest tekintették ezredparancsnoknak, ami abban nyilvánult meg, hogy általában neki közölték a felsőbb parancsokat, majd nemsokára Ferenc mellé ezredesnek is előléptették, így a Károlyi ezrednek ekkor egy ideig két valóságos ezredese is volt. A Haditanács feltehetően azért rendelte Baranyayt Ferenc mellé, hogy tanítómestere legyen. Köpcsényben[24] Ezek után Károlyi Sándor, mint ezredtulajdonos beiktatta fiát és a tiszteket, 23-án felszentelték a zászlókat[25], majd elindultak a rajnai hadszíntérre. [26]

 

Katonai és közéleti pályafutás

​

Ferencet ekkor még nem bízták meg komoly hadászati feladattal, október végén a Magyar Királyság területére küldték, hogy felügyelje ezrede toborzását. Végül mégis akadtak feladatai, betegeskedő apja helyett ugyanis ő felelt azért, hogy a Szegedinác Péró-féle lázadás[27]ne terjedjen át Szatmár vármegyére, újoncai pedig ne vegyenek részt a lázadásban.[28]

Ferenc 1735 tavaszán aztán visszatért a németországi hadszíntérre, ahol ezredével sikerült Büdlich[29] mellett, majd a Salm folyónál elűznie a franciákat. 1736-ban Sándor közbenjárására Baranyayt kinevezték tábornokká, így elkerült az Károlyi-ezredtől, Ferenc pedig innentől kezdve a Károlyi huszárezred tényleges ezredparancsnoka lehetett.[30]

Annak ellenére, hogy az említett háború lezárásának érdekében 1735-ben megkezdődtek a béketárgyalások, III. Károly rövidesen már egy újabb hadjáratba kényszerült. Az oroszokkal kötött szövetség értelmében ugyanis segítséget kellett nyújtania a cár török hadjáratához (1735–1739)[31]. A Károlyi ezred Ferenc vezetésével 1737 júliusában részt vett Banja Luka[32] ostromában, 1738-ban pedig a győztes korniai[33] ütközetben, amely után sikerült visszafoglalni a mehádiai szorost. Mindez végül meggyőzte a Haditanácsot arról, hogy Ferenc végre elég katonai tapasztalatot szerzett, így Bécsben elfogadták Sándor folyamodványát az ezred tulajdonjogának átadásáról.[34] 1739-ben az előző évi katonai sikerei miatt Ferencet soron kívül vezérőrnaggyá is kinevezték (Obristfeldwachtmeister[35], Generalfeldwachtmeister zu Pferd[36]). Az említett háború 1739-es hadi évében két huszárezred élére is kinevezték, és a pancsovai ütközetben újabb hadi sikereket ért el.

Így indult tehát Ferenc katonai pályájának felívelése, amit sajnálatos módon egy tragédia is kísért, felesége Csáky Krisztina ugyanis hosszú betegség után 1736. február 28-án meghalt. Temetése Kaplonyban volt március 20-án.[37]

1740-ben a korábban elfogadott Pragmatica Sanctio alapján – amely garantálta a leányági örökösödést a Habsburg-birodalomban – megkoronázták Mária Terézia királynőt (1740–1780). Nemsokára azonban több európai uralkodó is semmisnek tekintette a korábbi megegyezést és a királynő ellen fordult, II. Frigyes porosz király (1740–1786) pedig a diplomáciai helyzetet kihasználva lerohanta Sziléziát. 1741 tavaszán az örökösödési háború kitörését követően elkezdődött a pozsonyi országgyűlés, amin Ferenc apja betegeskedése miatt egyedül vett részt. Miután a magyar rendek a királynő megtámadott birodalmának védelmére „életüket és vérüket” ajánlották, a diétán az egyik első intézkedés az általános nemesi felkelés (insurrectio) és gyalogos hadsereg felállításának törvénybe foglalása volt. Az országgyűlés felső házában Ferenc többek közt indítványozta, hogy a trónkövetelő bajor választófejedelem (Károly Albert) declaratio-ját a diéta ne csak válasz nélkül hagyja, hanem egy manifestum-ban ítélje el, majd aztán ez kerüljön szétküldésre az európai uralkodók számára. Ezt végül jóvá is hagyták, de a határozat végül nem került elküldésre. Az országgyűlés tekintetében Ferenc egyébként némileg csalódott volt, mert úgy érezte, a bécsi udvar nem adott semmiféle garanciát arra nézve, hogy a megajánlott nagyarányú katonai segítséget bármivel is viszonozza, ezért szeptember 22-én távozott is Pozsonyból, hogy folytassa gyerekkori lábsérülésének kezelésére Hévízen. Ettől kezdve csak követei (Szuhányi Márton, Gáspár Sándor) képviselték az országgyűlésen.[38]

Ferenc fia, Károlyi Antal a koronázást követően részt vettek egy audiencián, ahol rendkívül pozitív benyomást tett Mária Teréziára, a királynő többek között arról is biztosította az ifjú grófot, hogy nagy tisztelője apjának és nagyapjának.[39]

Az országgyűlés után Károlyi Sándort, mint a tiszántúli kerület főhadparancsnokát[40] kinevezték tábornagynak (Feldmarschall)[41], Ferencet pedig apja mellé rendelték, és kinevezték altábornagynak (Feldmarschallleutnant).[42] 1744-ben a tiszántúli kerület főparancsnoki címét már Ferenc viselte, amihez hozzátartozott a nemesi felkelés szervezése is.[43] Az örökösödési háború után 1748-ban már lovassági tábornoknak (General der Kavallerie)[44] nevezték ki. Mindeközben közéleti teendői is szaporodtak, hiszen Szatmár vármegye főispánságán túl 1745-ben titkos tanácsosi kinevezést[45] kapott, illetve a hétszemélyes tábla[46] bírája lett. 1758-ban még megkapta az egyik zászlósúri méltóságot, királyi asztalnokmester lett.[47]

 

Birtokpolitika

​

Ferenc pénzügyeit nagy mértékben befolyásolta, hogy apja már 1741-ben átadta neki birtokait és a vele járó adósságát, ami ekkor 341.033 rénes forintra rúgott[48]. A Sándor halála után nem sokkal kiszámított adósságok viszont már 596.018 rénes forintot számláltak[49]. Ferencnek élete során ugyan sikerült valamennyire mérsékelnie örökölt adósságait, azonban neki is jelentős mennyiségű kölcsönt kellett felvennie, összesen 565.137 rénes forint adósságot hagyott gyerekeire.[50]

Birtokszerző politikájával kapcsolatban mindenképpen szükséges megemlékezni az ecsedi uradalom megszerzéséről. Ennek története a Károlyi család három generációján is átívelt, azonban Ferenc különösen sokat tett az ügy előmozdításáért. A birtok II. Rákóczi Ferenc és nővére, Júlia (Aspremont Ferdinánd Gobert gróf felesége) tulajdona volt, majd a szabadságharc bukása után Rákóczi részét lefoglalta a kincstár, a másik része az Aspremont családé maradt. Mindkét birtok megszerzését még Károlyi Sándor határozta el 1731-ben. A vásárlást az motiválhatta, hogy az uradalom sok helyen szomszédos volt a már meglévő Károlyi birtokokkal, egyes helységek megosztva tartoztak az ecsedi, illetve a nagykárolyi uradalomhoz. A vétel lehetőséget nyújtott arra, hogy Szatmár megye déli fele egybefüggő Károlyi birtokká változzon. Károlyi Sándor halála azonban egy időre hátráltatta a vásárlást, majd 1746-ban a kincstár és Aspermont Károly is felajánlotta a részét Károlyi Ferencnek, akinek összesen 283.000 rénes forintért sikerült megszerezni az ecsedi uradalmat.[51] Az adománylevelet végül csak Ferenc halála miatt Antal kapta kézhez 1776-ban.[52]

Ferenc nevéhez fűződik az ecsedi uradalommal együtt megszerzett Nyíregyháza újratelepítése is. Nyíregyháza helység fele lett Károlyi Ferencé, amely nem volt igazán jövedelmező, mert a nagyhatárú falut kevesen lakták. A birtok kezdetben rossz állapotban volt, amit jól tükröz, hogy 1752-ben Ferenc az őt érintő részét ingyen ajánlotta fel teljhatalmú megbízottjának és későbbi sógorának, Rácz Demeternek, aki azonban így se fogadta el azt.[53] Ferenc 1753-ban úgy döntött, hogy más birtokaihoz hasonlóan Nyíregyházára is lakosokat telepít. Megegyezett Szabolcs vármegyével, majd az 1753-ban kiadott telepítési pátens biztosította a Nyíregyházára költözőknek az élet itteni újrakezdéséhez szükséges feltételeket: a gazdálkodáshoz elegendő földet, három szabad év után az összes földesúri haszonvétel árendálását, az állattenyésztéshez szükséges pusztabérlések támogatását, házaik felépítéséhez fát. Ezen kívül a pátens azt ígérte, hogy az ide költözők szabadon gyakorolhatják vallásukat. Nyíregyháza virágzása végül Antal idejében az 1770-es évektől kezdődött, amiben nagy szerepe volt a Károlyiak által biztosított alacsony adóknak és 1790 után a szabad vallásgyakorlásnak. [54]

A birtokigazgatás tekintetében Ferenc idejében indult meg a modernizálás. Míg Károlyi Sándor általában még saját magának tartotta fenn a gazdálkodás legfelsőbb irányítását, Károlyi Ferenc alatt már inkább Rácz Demeter foglalkozott a gazdaság vezetésével.[55]

 

A nagykárolyi nyomda

​

Károlyi Ferenc tudomány és művészetpártoló hozzáállását kiválóan példázza, hogy fia nevelésére kiemelkedően nagy hangsúlyt fektetett. Antal, aki korábban a bécsi egyetem hallgatója volt, és már fiatalon kiválóan tudott latinul, németül és franciául, még a katonai táborból is arról tudósított, hogy szórakozás helyett tanulással tölti idejét.[56] Antal szorgalmas természetén túl ezeknek az erényeknek a kibontakoztatásához minden bizonnyal Ferenc ráhatására is szükség volt.  Művelődéstörténeti szempontból Ferenc legjelentősebb tette a nagykárolyi nyomda 1754. évi megalapítása volt, amely kisebb szünetekkel egészen 1827-ig működött. A nyomda első két nyomdásza, Szathmárnémeti Pap István és Biró Mihály voltak, akik bázeli tanulmányaik és protestáns vallásuk ellenére is együtt tudtak működni a buzgó katolikus Károlyi Ferenccel. A kezdeti nehézségek azonban nem maradtak el, a nyomda beindulását követően ugyanis Gerstocker Antal fényi plébános arra hivatkozva, hogy a nyomda működéséhez még nincs meg a királyi engedély, a munka beszüntetését követelte, majd Barkóczy Ferenc egri püspöknél tett panaszt, aki be is szüntettette a munkát. A gróf a királyi engedélyt végül egy évvel később, 1755. október 27-én kapta kézhez[57], ezt követően a munka zavartalanul folyhatott.[58]

A kezdeti években a nyomda néhány ábécéskönyven kívül két földrajzi munkát jelentetett meg: Szatmárnémeti Pap István Magyarország versekben való rövid leírása (1756), illetve Vetsei Pataki István Magyar Geographia (1757) című munkáját. Károlyi Ferenc élete vége felé maga is foglalkozott szövegkiadással, neve alatt jelent meg két vallási tartalmú francia fordítás: 1757-ben A Szent Bibliában levő Históriák, majd 1758-ban A Szent Bibliában levő Históriák Tanulásának igen könyü Módja. A Nagykárolyban nyomtatott kiadványok sorát ékesíti többek között Révai Miklós két 1778-ban megjelent műve: A magyar Alagyáknak egy könyvek és A magyar nyelv helyesírása.[59]

 

Utolsó évek

​

Ferenc életének utolsó éveiről elsőkézből nyújt felvilágosítást menye, Harruckern Jozefa társalkodónőjének (Therese Corzan) a naplója[60], illetve Ferenc fiával folytatott levelezése.[61] Az idősebb gróf a hétéves háborúban (1758–1763)[62] már nem vett aktívan részt, csak a verbuválást felügyelte. A Károlyi-huszárezred ezredtulajdonosi méltóságát haláláig viselte, utána gr. Pálffy Rudolf, majd 1768–1791 között a hétéves háborúban kiemelkedő katonai sikereket elérő futaki gr. Hadik András kapta meg.[63] Fia, Antal[64] katonai pályafutását szintén a Károlyi-huszárezredben kezdte, majd 1755-től az Esterházy József-féle gyalogezredben szolgált ezredesként. Az 1755–1758 között keletkezett források arról tanúskodnak, hogy Ferenc ebben az időben lényegesen kiábrándult a bécsi udvari politika irányvonalától, amely a korábbi, látszólag a magyar rendekkel való kiegyezést kereső irány helyett egyre inkább a birodalmi egységesítés felé mozdult el. 1758-ban még beadott egy felterjesztést arról, hogy a birodalmi hadsereg németesítését ellensúlyozandó új magyar ezredek állíttassanak, magyar tisztek vezénylete alatt. A királynő válaszában megköszönte Ferenc aggódását, de felvetésének érdemi része elvetésre került.[65]

              1758 nyarától kezdve Ferenc egészsége gyorsan kezdett romolni, köszvényes volt és több más betegséggel is küzdött. Ebben az időben már nem is hagyta el nagykárolyi birtokát. Betegségének kezelését általában a család orvosa, Wallaskay János doktor irányította, aki azonban több más orvossal is konzultált a kezelésről.[66] Betegségén kívül a halálában elképzelhető, hogy szerepet játszottak lelkiállapotának romlása is, kiábrándulása a bécsi udvarból, illetve egyetlen fiának és örökösének az elvesztésétől való félelem, akinek visszatérése a harctérre egyre időszerűbb volt a két évvel korábban, a lobositzi[67] csatában szerzett súlyos sebesülése után. Károlyi Ferenc 1758. augusztus 14-én halt meg Nagykárolyban, temetésére azonban csak majdnem egy év múlva 1759. július 17-én került sor, mert feltehetően Antal olyan időpontra tervezte a temetést, amikor azok is végső búcsút tudtak venni tőle, akik messze laktak és utazásukat nem akadályozták a nagy mezei munkák, illetve időt kellett hagyni a nagy pompával szervezett szertartásra. A gyászszertartás keretében rézkoporsóját majdnem 2000 meghívott vendég és 800 paripa kíséretében szállították a család kaplonyi sírboltjába.[68]

 

(Az életrajzot Vass Csaba Géza készítette Kujbusné Mecsei Éva és Laczlavik György vezetésével.)

​

Publikálás dátuma: 2023. július  24.

​

[1] HU-MNL-OL-P 392-7.-5. (1702. július 27.)

[2]   Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest) 1913. (továbbiakban: Éble 1913.).

[3] HU-MNL-OL-P 398-37025. (Olcsva, 1705. június 22.)

[4] Szuhányi életére vonatkozóan ld.: Kujbusné Mecsei Éva: Szuhányi Márton, a Károlyiak három generációjának hűséges embere. In: „Az ifjak tanítása oly nagy jó”. Tanulmányok Kovács Ágnes tiszteletére. Szerk.: Fogarassy Zoltán – Mészáros Kálmán – Török Péter (Debrecen) 2021. (231–271).

[5] Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. (Budapest) 1988.

[6] Éble Gábor: Károlyi Ferencz gróf és kora. 1705–1758. A grófi nemzetség levéltárai alapján). Bp. 1893. (továbbiakban: Éble 1893.) 4–100.

[7] Éble 1893. 101–106.

[8] Éble 1893. 107–119.

[9] A nagyszombati jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1616–1772). Szerk. Fazekas István et al. 21953. https://library.hungaricana.hu/hu/view/JezsuitaGimnaziumokDiakjai_2_Nagyszombat/?pg=0&layout=s (utolsó letöltés: 2023.06.27).

[10] HU-MNL-OL-P 392-7.-73. (1721. július 24.)

[11] A Habsburg birodalom oszthatatlansága és elválaszthatatlanságának érdekében a leányági örökösödést biztosító dokumentumot az 1722–1723-as országgyűlésen fogadták el a magyar rendek.

[12] Éble 1893. 120–145; Kovács Ágnes i. m. 146.

[13] Károlyi Sándor levele Barkóczy Krisztinához, Bátorkeszi, 1722. október 13. Kiadva: Kovács Ágnes (szerk.): Károlyi Sándor levelei feleségéhez 1704–1724 (Debrecen) 1994. 270. (HU-MNL-OL-P 1507-B-I.-a).

[14] Éble 1893. 147–166.

[15] HU-MNL-OL-P 398.34389. (Csáky Krisztina levele Károlyi Ferenchez, 1726. január 1.); https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/szerelmi_hazassagok_a_nagykarolyi_karolyi_csaladban (utolsó letöltés: 2023.06.27).

[16] Eljegyzési megállapodásuk: P 392-I.-7.-92. (1725. november 1.)

[17] Kovács Ágnes i. m. 159.

[18] Éble 1893. 167–197.

[19] II. Ágost lengyel király (1709–1733) halála után annak fia, Frigyes Ágost és a korábbi király I. Szaniszló (Stanisław Leszczyński) is igényt tartott a trónra. A polgárháború hamarosan európai méretű konfliktussá terebélyesedet, miután a Habsburg és az Orosz Birodalom az előbbi, míg a Francia, Spanyol, illetve a Szárd-Piemonti Királyságok az utóbbi pártjára álltak.

[20] Mittheilungen des k.u.k. Kriegs-Archivs - Supplement. Geschichte K. und K. Wehrmacht 3/1. (1901). 260.

[21] Kovács Ágnes i. m. 162–163.

[22] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-127. (1734. január 13.)

[23] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-130. (1734. április 13.)

[24] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-131/a (Muster Tabella 1734. május 24, Köpcsény)

[25] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-131/b (1734. május 23.); P 392-I.-8.-No. 131/c (A gróf Károlyi huszárezred zászlószentelési szertartása 1734. május 23-án Köpcsényben.

[26] Éble 1893. 198–256; Mittheilungen des k.u.k. Kriegs-Archivs - Supplement. Geschichte K. und K. Wehrmacht 3/1. (1901). 262.

[27] A kiváltságaikat elvesztett és a bécsi udvar katolikus térítő szándékai ellen lázadó szerb és magyar parasztok Szegedinác Jovánovics Péró vezetésével 1735. április 27-én indítottak felkelést Békésszentandráson; Ld.: Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba) 2010.

[28] Éble 1893. 257–281.

[29] Büdlich, Németország (Rajna-vidék-Pfalz tartomány).

[30] Éble 1893. 281–306.

[31] Miután az Orosz Birodalom a lengyel örökösödési háborúban a franciák által támogatott jelölttel szemben Frigyes Ágost mellett szállt hadba, a francia szövetséges Oszmán Birodalommal is konfliktusba került. A Habsburg Birodalom a hadba lépéssel elsősorban a lengyel örökösödési háború során elvesztett itáliai területeit szerette volna kompenzálni egy balkáni hódítással.

[32] Banja Luka, Bosznia-Hercegovina.

[33] Somfa (Cornea), Románia.

[34] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-136. (1738. július 1.)

[35] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-138. (1739. március 25.)

[36] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-139. (1739. március 27. Kinevezésének kihirdetése az Udvari Haditanács részéről).

[37] Éble 1893. 307–472.

[38] Éble Gábor: Törvényhozás az insurrectioról 1741-ben. Hadtörténelmi Közlemények 10 (1897) 160-224, 352-387, 555-588.

[39] Éble 1893. 541–559; HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-155. (Pozsony, 1741. július 30. Szuhányi Márton beszámolója az eseményről).

[40] Éble 1913.

[41] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-150. (1741. szeptember 20.)

[42] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-151. (1741. október 27.)

[43] : Éble 1913.; Károlyi Ferenc a Nagykárolyba települő sváboknak címzett pátensében, mikor felsorolja viselt címeit többek közt, mint „ezen Tiszán innét lévő földnek Generalis Commendansa…” hivatkozik magára. HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-158-c (Nagykároly, 1743. november 3.). Fél évvel később viszont Borbély (Le’faiuer) Jánosné Stephankovics Rozáliának címzett adománylevelében már, mint „Tiszántúl való földnek Districtualis Generalisa…” HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-162. (1744. július 13.).

[44] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-186. (1748. november 19.)

[45] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-166. (1745. november 27.)

[46] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-165. (1745. november 23.)

[47] Éble 1893. 473–541; Éble 1913; Károlyi Ferenc asztalnokmesterségére vonatkozó dekrétum nem maradt fenn, azonban Éble Gábor összegyűjtötte az erre vonatkozó üdvözlő leveleket, amelyek alapján megállapítható, hogy 1758. július 26-án Ferenc megkapta a kinevezést. ld.: HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-225a.

[48] „Honnét, kitül és mennyibül álló legyen passiva adósságom, mellynek administratióját Gróf Károlyi Ferencz édes gyermekem magára vállalta…” HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-149. (1741. május 1.)

[49] „Néhai Méltóságos Generális Gróf Károlyi Sándor uram őexcellenciája passiva adósságainak una cum neglecto interesse, melyek contractualiter vannak által adva.” HU-MNL-OL-P 392-I.-7.-66. (sd)

[50] Károlyi Antal és gr. Starhemberg Józsefné Károlyi Éva egyezsége. HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-231. (Pozsony, 1759. október 20.).

[51] HU-MNL-OL-P 392-I.-46.-36. Adás-vételi szerződés az Aspermont részről (Zboró, 1746. december 24.); HU-MNL-OL-P 392-I.-46.-66. Adás-vételi szerződés a Szepesi Kamarával (Kassa, 1748. január 18.); HU-MNL-OL-P 392-I.-46.-72. Királyi beleegyezés a Szepesi Kamara felterjesztésére az adás-vételről (Bécs, 1748. április 6.).

[52] HU-MNL-OL-P 392-I.-46a-17. Királyi adománylevél mindkét részre. (Bécs, 1748. április 6.); Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest) 1898. (továbbiakban: Éble 1898.). 6–35.

[53] HU-MNL-OL-P 398-61176. (Rácz Demeter levele Károlyi Ferencnek. Nagykároly, 1752 március 21.)

[54] Éble 1898. 36–115.; Károlyi Ferenc telepítési pátense Nyíregyháza részére. HU-MNL-OL-P 392-44.-73. (Nagykároly, 1753. május 23.).

[55] Károlyi Ferenc végrendelete HU-MNL-OL-P 392-8.-195. (Nagykároly, 1752. augusztus 23; Kovács Ágnes i. m. 171.

[56] Vass Csaba Géza: „Tanullyatok az én romlásomon”: Fejezetek a nagykárolyi Károlyi család életéből – gróf Károlyi Ferenc és fia, Antal levelezése. Turul 95 (2022/3) 136–144. 139.

[57] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-201. (1755. október 27.)

[58] Mária Terézia engedélyezi Károlyi Ferencnek nyomda alapítását Nagykárolyban. HU-MNL-OL-P 392-8.-201. (1755.10.27.)

[59] Éble Gábor: Egy magyar nyomda a XVIII. században. Adalék nemzeti közművelődésünk történetéhez (Budapest) 1891.

[60] Arany Krisztina - Bara Júlia - Laczlavik György - Lengyel Nóra (szerk.): A 18. századi arisztokrácia mindennapjai. Therese Corzan és Hueber Antal naplói 1757–1759 (Budapest) 2021.

[61] Vass Csaba Géza: „Tanullyatok az én romlásomon”: Fejezetek a nagykárolyi Károlyi család életéből – gróf Károlyi Ferenc és fia, Antal levelezése. Turul 95 (2022/3) 136–144.

[62] Az osztrák örökösödési háborút lezáró 1748-as aacheni béke értelmében II. Frigyes porosz király (1740–1786) megtarthatta Szilézia területét. Mária Terézia királynő azonban felkészült a visszavágásra, ennek érdekében pedig szövetséget kötött Franciaországgal és Oroszországgal. A szorongatott helyzetbe került Frigyes nem várta meg a támadást, és ősszel maga indított hadjáratot Szászország irányába. A háború a brit és francia gyarmatokra is kiterjedt.

[63] Mittheilungen des k.u.k. Kriegs-Archivs - Supplement. Geschichte K. und K. Wehrmacht 3/1. (1901).

[64] https://www.karolyikutatocsoport.com/karolyi-antal-adatlapja (utolsó letöltés: 2023.06.27)

[65] Éble Gábor: Katonai sérelmeink 1758-ban. Századok 38 (1904) 447–453.

[66] Arany Krisztina - Bara Júlia - Laczlavik György - Lengyel i. m. 257; HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-226. Historia Morbi Illustrissimi Comitis Francisci Károlyi et variae correspondentiae, informationes, et Consultationes Medicorum.

[67] Lovosice, Cseh Köztársaság

[68] https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/karolyi_ferenc_grof_halottas_menete.html (utolsó letöltés: 2023.06.27).

 [u1]hasonló volt szülei, Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina házassága is!